Mi történt 2003 decemberében?
– A karácsonyi ajándékok utáni rohanás során december 22-én a metróban rosszul lettem, elájultam. Az azt megelőző napokban már nem voltam túl jól, ha futottam, pár méter után meg kellett, hogy álljak, mert nem kaptam levegőt, de nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget. Mivel féltem az orvosi maceráktól, nem engedtem a szüleimnek, hogy kivizsgáltassanak. Pár óra múlva már orvosok egész hada meredt pislogva az ultrahang monitorára, alig hittek a szemüknek, hogy még élek. Később kiderült, hogy már hat-nyolc napja (!) élek együtt egy nagyobb diónyi vérröggel a szívemben, ráadásul kaptam egy főági tüdőembóliát is, amit azonnal műteni kellett. Magyarországon ez volt az első ilyen típusú műtét. De nem azért volt az esetem jelentős, mert egy roppant bonyolult műtétről lett volna szó, hanem azért, mert addig még senki nem jutott el a műtőasztalig. Az orvosok mindössze 2 százalék esélyt adtak arra, hogy az egészet egyáltalán túlélem. 24-én műtöttek, a műtét során több órán át voltam a klinikai halál állapotában. Ezalatt kétszeresére nőtt szívemet és részben már elhalt tüdőmet kiemelték, majd – amennyire lehetett – kitisztították az alvadt vérdaraboktól… 22 éves voltam ekkor…
A műtét előtt sportoltál valamit?
2013. 01. 25. (XVII/4)
