Kereső toggle

"Konzervatív média és szabad internet kell"

Interjú Thierry Baudet-val, a holland euroszkeptikusok vezetőjével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt évek konzervatív sikertörténete a holland Fórum a Demokráciáért párt, amely alig négy éve alakult, és már két választást is megnyert. Az euroszkeptikus párt alapító-elnökével, Thierry Baudet-val Rómában beszélgettünk arról, milyen kihívásokkal állnak szemben az európai szuverenista mozgalmak.

Legutóbb, amikor négy éve interjút készítettem Önnel, még történészként nyilatkozott; a nemzeti határok fontosságáról írt könyve kapcsán beszélgettünk. Most pedig annak a vadonatúj pártnak a vezetőjeként jött el ide, Rómába a Nemzeti Konzervativizmus konferencia egyik előadójaként, amely tavaly a holland helyhatósági választásokon, majd a szenátusi választásokon is országosan a legtöbb szavazatot szerezte. Régóta szerettem volna megkérdezni Öntől, mi vitte rá arra, hogy tudós professzorként bekapcsolódjon a politikába, és pártot alapítson?

– A legnagyobb motivációt az jelentette a számomra, hogy úgy éreztem, szerzőként és kutatóként nem tettem eleget. Könyveket írtam, televíziós műsorokban szerepeltem, országszerte előadásokat tartottam, mégsem tűnt úgy, hogy kellő hatással tudnék lenni az eseményekre. A közvetlen lökést pedig az adta, amikor 2016. április 6-án sikerre vittük az országos népszavazást az Európai Unió és Ukrajna közötti társulási szerződés elutasítására. Ennek a kampánynak én voltam az egyik főszervezője, ezt megelőzően kiharcoltam azt, hogy létrejöjjön egy új törvény Hollandiában, amely alapján ezt a referendumot egyáltalán ki lehetett írni. Ráadásul majdnem kétharmados aránnyal nyertük meg a népszavazást. Ez egy nagy győzelem volt, néhány hónappal később azonban kiderült, hogy a kormány semmibe veszi az emberek döntését, és mégis megszavazza a társulási szerződést Ukrajnával.

De a népszavazás nem volt ügydöntő jellegű…

– Igen, véleménynyilvánító referendum volt, de egyértelmű eredményt hozott, ráadásul érdemi részvétel mellett. Ne felejtsük el, hogy a Brexit-népszavazás sem volt ügydöntő alkotmányos értelemben, hiszen Nagy-Britanniának nincs konkrét, kodifikált alkotmánya, hanem a parlamenti szuverenitásra épül. Mégis, miután a brit szavazók egyértelmű döntést hoztak (1,3 millióval többen szavaztak a kilépésre, mint a maradásra – a szerk.), Boris Johnson ígéretet tett arra, hogy ezt a döntést megvalósítja, és így is tett. Hollandiában azonban a kormány nem volt erre hajlandó, és ez nagyon csalódottá és frusztrálttá tett. Hiszen ha 4 millió embert rá tudtunk venni arra, hogy elmenjen szavazni, és ebből két és fél millió a szerződés elutasítására voksolt, akkor ezt a kormány hogyan hagyhatja figyelmen kívül? Számomra ez elfogadhatatlan volt mint elemzőnek és mint aktivistának is, de azt éreztem, hogy a politikán kívül ennél többet nem tudok tenni. Tehát egyértelmű volt előttem, hogy egy politikai pártot kell létrehoznom, és így is tettünk.

És hogy látja három-négy év távlatából: megérte, hogy ezt az utat választotta?

– Elégedett, sőt lelkes vagyok amiatt, hogy milyen sikereket ért el eddig a párt. Taglétszám szerint nagyon rövid idő alatt a legnagyobb holland párt lettünk, megnyertük a legutóbbi két országos választást (a 2019-es holland helyhatósági választáson és az erre épülő szenátusi választáson egyaránt a Fórum a Demokráciáért párt kapta a legnagyobb támogatást – a szerk.). Ugyanakkor azt látom, hogy semmit nem sikerült még érdemben megváltoztatnunk. Tehát az eredmények biztatóak, de siker akkor lesz belőlük, ha politikai szinten is fordulatot tudunk elérni Hollandiában. Ezért nagyon bátorító az, amit itt látok Rómában, ezen a konferencián, mert az egész kontinensen kezd kibontakozni egy mozgalom. Végre a nemzeti szuverenitás mellett kiállók kezdenek odafigyelni egymásra egész Európában.

Említette a Brexitet, ami több mint három és fél évnyi halogatás után végül megvalósult. Mit gondol, milyen hatással lesz ez az európai szuverenista mozgalomra? Jelenthet ez egy új lendületet, hiszen 2019-ben ez azért megtorpanni látszott. És ha igen, akkor milyen módon és hol?

– Szerintem egyértelműen igen. Ahogy itt a konferencián több előadó is hangsúlyozta, a bátorságról van szó, arról, hogy kiálljunk amellett, milyen életet szeretnénk élni itt Európában. A britek megmutatták azt, hogy az országok hozhatnak ilyen döntést, meghatározhatják azt, milyen módon kívánnak másokhoz kapcsolódni a jövőben. Ebből mások is bátorságot meríthetnek, és úgy dönthetnek, hogy megpróbálják a független utat.

Mely országokban hathat leginkább a Brexit üzenete?

– Ezt nehéz megmondani. Elvileg bárhol megtörténhet. Szerintem a spanyolokat és a franciákat is sérti az, ahogyan Brüsszel bánik velük, csakúgy, mint a magyarokat, a lengyeleket vagy az olaszokat. És persze a hollandokat is. Legfeljebb különböző területeken érzékeljük ezt. De úgy vélem, hogy mindenkinek megvan a maga kifogása az európai projekttel szemben, amely el akarja nyomni a szabadságunkat, és meg akar fosztani bennünket a demokratikus jogainktól. Lehet, hogy ebből egy összeurópai mozgalom is ki tud alakulni majd.

Ehhez azonban erőre is szükségük lesz, hiszen a nacionalista mozgalmakat mindenütt éles támadások érik a médiában, sokan igyekeznek szélsőségesnek, antiszemitának és fóbiás gyűlölködőnek beállítani Önöket. A britek erős konzervatív sajtóval rendelkeznek, a kontinensen azonban nem sok olyan médiumot találni, amely ellensúlyozni tudná a liberális-globalista véleménytúlsúlyt. Tudnak ebben változást hozni? Hogyan lesz a konzervatívoknak elég erős hangjuk ahhoz, hogy semlegesíteni tudják a rágalmak és hazugságok áradatát?

– Rövid távon sehogy. Ezt fel kell építenünk magunknak. Ezért olyan fontosak az olyan mérvadó konzervatív médiumok, mint amilyen az Önök lapja is. Most itt kint várnak rám holland újságírók, mégis Önnel beszélgetek, mert ezt lényegesebbnek tartom. Szükségünk van azokra, akik valóban megértik azt, mit is akarunk. És nincs szükségünk a baloldaltól pillanatnyi bókokra, amelyeket azoknak osztogatnak, akik elárulják a barátaikat. Sok év óta zajlik ez, hogy megpróbálnak kijátszani bennünket egymás ellen. Ha megtagadod X-et, akkor kaphatsz egy kis állást az egyetemen. Öt év múlva aztán úgyis kirúgnak, mert jön majd valaki, aki téged ítél el azért, hogy megkaphassa ugyanazt a pozíciót. Elegünk van ebből az elhatárolósdi játékból, amikor azt mondjuk, mi mérsékelten konzervatívok vagyunk, de bezzeg ő aztán radikális. Ebből csak belharcok származnak, amikor valaki azt mondja, hogy „mi nem vagyunk olyan szélsőjobboldaliak, mint Salvini vagy az AfD Németországban”. Értsük meg végre, hogy egy sokkal nagyobb ügyet szolgálunk, és az igazi ellenfeleink nem a saját térfelünkön vannak, hanem a baloldalon. És így van ez a médiával kapcsolatban is. Mondhatok még valamit ezzel kapcsolatban?

Hogyne.

– Nagyon aggaszt az online cenzúra jelensége. Szerintem az a forradalom, amit Trump és a Brexit kapcsán látunk, és ami részben Európában is zajlik, ahol egy vadonatúj párt be tudott törni a kialakult rendszerbe, és már az első választáson a lista élére tudott kerülni. Ezek a fordulatok nem történhettek volna meg a közösségi platformok nélkül, ha az emberek nem tudták volna a főáramú média szűrői nélkül elmondani a véleményüket. Ha azonban a jelenlegi hatalmi elit korlátozni tudja a véleménynyilvánítás szabadságát, és politikai-kulturális cenzúra alá helyezi a Google-t, a Facebookot és másokat, akkor szerintem nagy bajba kerülünk, mert ma nem látok más lehetőséget arra, hogy az emberekhez szólhassunk, mint a közösségi médiát. Mert mindaz, amiről ma itt beszéltünk ezen a konferencián, a szuverenitás, a patriotizmus, a határok jelentősége, a kulturális identitás – nos, én ezekkel mind teljesen egyetértek. De van még két dolog, amiről feltétlenül beszélnünk kell.

Melyek ezek?

– Az egyik az online cenzúra elleni küzdelem, a szabad internet jelentősége mindnyájunk számára. A másik pedig az esztétika, a szépség fontossága. Senkit nem hallottam, hogy ez utóbbiról beszélt volna.

Milyen szépségre gondol?

– Az európai építészet szépségére és stílusára, az európai életmódra. Európa ma kulturális és spirituális vákuumban él. Elfeledkezünk arról, milyen hatással lehetünk azokra a szférákra, amelyeket a magunk hatókörében széppé tehetünk. A globalisták ezt nem értékelik eléggé.

Szerintem ez ellen nincs kifogásuk, a regionális tradíciókat szívesen hangsúlyozzák például a nemzeti keretekkel szemben. Nekik is megvannak az építészeti szimbólumaik például.

– Ha Brüsszelt megnézzük, azért nem az építészeti szépség jut az eszünkbe először. Egy rendkívül hontalan városról van szó. Ez az oikofóbia jelensége, amikor olyan környezetet teremtünk magunk körül, amiből hiányzik az otthonosság érzete. Elfeledkezünk arról, hogy a nyugati civilizáció tette élhetővé a világ számos távoli pontját.

A nemzeti tradíció megőrzésére gondol?

– Nem feltétlenül. Az európai kultúra értékei és az európai szépség szimbólumai is veszélyben forognak. Ezt is védelmeznünk kell, például a zenei hagyományainkat.

A fiatalokra azonban az online média van messze a legnagyobb hatással, amelyben mindez nem kap nagy hangsúlyt. Hogyan tudnák elérni őket ilyen üzenetekkel?

– Nagyon jó és jogos a kérdés. A konzervatívok egyrészt igyekeznek védelmet adni az embereknek az eszmék parttalan áradatával és az internetes szenzációhajhászással szemben. Másrészt – ahogy említettem – esélyünk sincs a hatékony megszólalásra a szabad, korlátozásmentes internet nélkül. A megoldás az lehet, ha például a családok felvállalják azt, hogy a fiataloknak védelmet és útmutatást adjanak. Külső szabályozás nem alkalmas erre.

Az előadásában említette, hogy Európában több helyen a hagyományos pártok egyfajta kartellt alkotnak a nacionalista mozgalommal és pártokkal szemben. Hogyan határozná meg ezt a kartellt? Csak politikusokból áll, vagy például gazdasági érdekcsoportok is a részei ennek, amelyek ellenérdekeltek a nemzeti törekvések sikerében?

– Ez mindenekelőtt egy ideológiai kartell, amely a klasszikus liberális pártoktól egészen a kereszténydemokrata pártokon át a szocialistákig és a zöldbaloldaliakig átível. Ők mind a posztnacionalista alapokon állnak, elfogadják azt, hogy így vagy úgy, de valamennyien bevándorlók nemzetei vagyunk, ezért felül kell emelkednünk a határokon, sokszínűbbeké kell válnunk. A másik sarokpontjuk a klímavédelem, amivel azt indokolják, hogy miért kell túllépnünk a nemzeti kereteken, és miért van szükség ehhez globális intézményekre. A valós problémákra nem gyakorlati, hanem ideológiai válaszokat adnak, hogy a céljaikat elérjék.

Thierry Baudet

A 37 éves holland politikus 2016-ban alapította meg a Fórum a Demokráciáért elnevezésű pártot, amely nemzeti konzervatív és euroszkeptikus platformon határozza meg önmagát. A párt Thierry Baudet  vezetésével eddig három választáson szerepelt. 2017-ben még csak két helyet szereztek a 150 tagú holland képviselőházban, ám 2019-ben már a legnagyobb pártként jutottak 12 helyhez a 75 tagú szenátusban. Szintén első helyen végeztek a tavalyi helyhatósági választáson is. Politikai karrierje előtt Baudet történész-szerzőként több könyvet is írt. Ezek közül A határok jelentősége című műve magyarul is megjelent 2016-ban. A Hetek ennek kapcsán interjút készített a szerzővel, amelynek linkje cikkünk végén található.

Olvasson tovább: