Bizonyára. Nyomós okkal feltételezve. Mert több ez annál, amit a Xanax és társai képesek oldani.
Mert érzik, szinte bárki lehet a következő.
A holnapi napot pedig nem lehet elhessegetni. Jó pár életmű összeomlott már, kedvelt és tehetséges emberek, akik maradandó műveket alkottak színházban, filmben, médiában, most összegyűrve, megalázva ülnek otthon a sarokban. Már nincsenek szolidáris telefonok, hallgat a lebukottért tévéstúdióban, színházias empátiával kiálló, a „megvádoltat” öngyilkosságtól óvó feldúlt pályatárs. Most egy doboz tejért lemenni is arcpírral jár, s a nagy kalap, széles napszemüveg a körúton járva belülről éget… a szégyen most a gyalázat után kullog.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »