A Hetek olvasói közül jó néhányan emlékezhetnek még arra, hogy milyen alpári uszítás folyt a késői Kádár-kor sajtójában a lengyelek ellen 1980-81 után, azaz a Szolidaritás sztrájkjait és a Jaruzelski-féle szükségállapotot követően.
A fiatalabbaknak, akik nem élhették át személyesen a verbális lincselés pártállamra jellemző hullámait, most érdemes figyelniük: nagyjából az történt a szocialista testvérnépből egy csapásra dologtalan, munkakerülő, szélhámos söpredékké lefokozott lengyelekkel a nyolcvanas évek hazai nyilvánosságában, mint ami az európai mainstream médiában történik napjainkban a britekkel.
Nagy-Britannia népe a múlt csütörtökön egyetlen nap alatt korlátolt, beszűkült, idegengyűlölő csürhévé vált a kontinens nyilvánosságában, olyan szerencsétlenek halmazává, akik xenofóbiájuk, idült alkoholproblémáik és egyéb, a művelt Európa felvilágosult polgárai által csak megvetéssel és rettenettel emlegethető motivációik hatására úgy döntöttek, hogy nem kérnek az olyan korszakos államférfiakból, mint Jean-Claude Juncker. A britek egyébként ezzel merényletet követtek el a nyugati civilizáció ellen (Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének szíves közlése).
Amíg élünk, zenélünk - Beszélgetés Fenyő Miklóssal a rock and rollról
A Made in Hungária című darab 75. előadásán »
Mi lesz az NB1 legértékesebb játékosával?
Interjú Tóth Alexszel, a Fradi válogatott középpályásával »
„Jézus Krisztus nem vonult nyugdíjba, Ő a Királyok Királya”
Ünnepi nagyinterjú Németh Sándorral 1. rész »