Ez a kis jelenet a fülem hallatára zajlott le a Kálvin téri aluljáróban.
Gondoltam, leírom Önöknek. Időpont: 2007. 09. 13. 16 óra 25 perc
A Városmisszió 2007 aktivistái szorgalmasan dolgoztak a kora délutáni, forgalmas
időpontban. Egy szüntelenül mosolygó, ezüstősz hajú, középkorú hölgy három
fiatal egyetemista fiút invitált az egyik programra. A legcsíkosabb és
legalacsonyabb visszamosolygott, majd szelíden közölte: – Köszönjük, de mi
zsidók vagyunk.
Az őszezüst hajú hölgy nem szűnt meg mosolyogni. Még vidámabban invitált:
– Nem baj, ez javítható!
Majd értetlenül nézett a köszönés nélkül távozó ifjak után. Merengő szemén csak
lekonyuló mosolya lett közhelyesebb: „Ezek a mai fiatalok...”
Üdvözlettel: Vágó Regina
***
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2007. 09. 21. (XI/38)
