Érdeklődéssel olvastam legutóbbi számukban a Gyermek mint melléktermék című
cikket. Feltűnt, hogy a témában megszólaltatott szociológus úgy vélte, a
dominánsan katolikus hagyományú európai államokban a gyerekek szempontjából
stabilabb a családok helyzete.
A megállapítás alapja az adott országokban jellemző, viszonylag alacsony
válási arány volt. Szeretném jelezni, hogy a jelenség tisztán statisztikai
alapon nehezen ragadható meg, hiszen – és ez ma már pszichológiai alapvetés – a
gyerek szempontjából stabil család elválaszthatatlan magának a házastársi
kapcsolatnak a minőségétől, ami sokkal nehezebben mérhető. Önmagában az, hogy az
erősebb vallási beállítódottság miatt nehezebben válnak el a szülők, még nem
jelenti azt, hogy a gyerekek stabil háttérrel rendelkeznek. Ha jól emlékszem,
anno maga II. János Pál pápa hirdette meg a család évét a katolikus országokban,
hogy felhívja a figyelmet a családok erkölcsi válságára.
Üdvözlettel:
Fehér Judit gimnáziumi tanár
Ügynökök osztották meg az 56-os bajtársakat
Interjú Fónay Jenővel, a Pofosz alapító elnökével »
1956: a magyar menekülteket védő diplomata rejtélyes halála
Povl Bang-Jensen története »
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »
Ügynökök osztották meg az 56-os bajtársakat
Interjú Fónay Jenővel, a Pofosz alapító elnökével »
1956: a magyar menekülteket védő diplomata rejtélyes halála
Povl Bang-Jensen története »
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »
2006. 08. 25. (X/34)
