Kína munkásosztálya korántsem szenvedte el szó nélkül a kétezres évek elején ráosztott szerepet. Miután sztrájkok sorozata hívta fel a kormány és a világ figyelmét az embertelen munkakörülményekre, újabb és újabb törvények születtek a munkások védelmében, a minimálbérek pedig emelkedésnek indultak.
2010-ben rázta meg a világsajtót az a hír, hogy a Foxconn vállalat alkalmazottai közül tizennégyen követtek el öngyilkosságot, közülük több a gyár területén történt. (A jelenség hátteréről lásd 18 nap munka pihenőnap nélkül című keretes írásunkat.) A Foxconn olyan vállalatok termékeinek összeszerelését végezteti a kínai munkaerőpiacon, mint az Apple, Dell és Hewlett-Packard, így nem csoda, hogy az ügy nagy nyilvánosságot kapott. Az öngyilkosságok száma valójában egybeesett az ország öngyilkossági rátájával. Hogy egy friss példát említsünk, a Walmart kínai alkalmazottai napjainkban is sztrájkolnak, mivel munkaadóik ismét kísérletet tettek a fizetéseik megnyirbálására.
Még több erővel bírnak azonban az olyan sztrájkok, mint a japán Honda üzemében megszervezett tüntetések, ahol egy iskolázott, műveltebb réteg állt ki a jogaiért, azt tűzve a zászlajukra, hogy miért keres többször annyit egy japán, mint egy kínai munkás. A megmozdulás példátlan sikerrel járt, a dolgozók 47 százalékos fizetésemeléssel diadalmaskodtak a munkaadóikkal szemben.
2016. 08. 05. (XX/31)
