Rövid összehasonlításképpen: 600 milliárd dollár durván 120 ezer milliárd forintnak felel meg. Ehhez képest a magyar kormány a 2011-es költségvetési tervekben mintegy 834 milliárd forint „végső hiánnyal" számol, míg az egészségügyi kasszából 725 milliárd, a nyugdíjból pedig 900 milliárd forint hiányzik. Tehát nekünk a mostani gyorssegély 0,7 százaléka is elég lenne már a „boldogsághoz".
A Fed mostani akcióját röviden QE2-nek nevezik. Ez a „quantitative easing" rövidítéséből ered, ami magyarra fordítva annyi, mint „mennyiségi lazítás". A kettes szám pedig arra utal, hogy ezzel bizony nem először próbálkoznak. A QE1-re még a válság intenzív időszakában, 2008 utolsó negyedévében került sor, és 2010 márciusáig tartott. A végszámla nettó 1500 milliárd dollár volt. Nem csoda, ha most is sokan hasonló összeget vártak. Az arányok viszont nagyjából stimmelnek: míg az első csomag 16 hónapra szólt, a mostani 600 milliárd csak 8 hónapra.
Még mindig jóval kevesebb szakújságíró értett egyet abban, hogy a QE1-nek volt valami kis haszna, mint ahányan szkeptikusan fogadták a folytatását. Ahogy maga Ben Bernanke, a Fed elnöke, gúnynevén „Helikopter Ben" is fogalmazott: „ilyen beavatkozásnak csak a válság kritikus szakaszában magas a hatásfoka", amikor a szinte teljesen befagyott piacokat kell „kiolvasztani". A QE tehát messze nem tekinthető csodafegyvernek, sőt még hatásmechanizmusáról is erősen megoszlanak a vélemények.
2010. 11. 12. (XIV/45)
