„Az üzlet – sajátos sportjáték, amelyben mindenki nyerni akar. Ezzel azonban nem azt mondom, hogy mindenáron nyerni. A csaló játékosoknak nincs helyük a játékban” – mondta a 2001-ben elhunyt amerikai vállalkozó, Victor Kiam, aki számos céget és vállalkozást juttatott nemzetközi sikerekhez (Remington Products, Ronson, TravelSmart), és igazi szaktekintélynek örvend a tengerentúlon. A kollégái szerint is „régi vágásúnak” titulált üzletember bizonyára nehezen tudna mit kezdeni, például országunk 10 leggazdagabb emberével, akik mind – mondhatni – homályos módon jutottak a vagyonukhoz.
A pénzügyi válság előrehaladtával egész Európában aggasztó tendenciák mutatkoznak az üzleti etika megítélése terén. A magyarok 46 százaléka gondolja úgy, hogy a cége nem mentes a korrupciótól, míg Nyugat-Európában csak a válaszadók 25 százaléka vélekedik ugyanígy – derült ki az Ernst & Young tavalyi felméréséből. A hazai vállalati dolgozók 67 százaléka pedig arra számít, hogy növekedni fog a vállalati visszaélések száma, ez a második legrosszabb érték az európai országok között. Magyarországon éppen az a fajta civil kontroll hiányzik, melynek hatásától tartva a vállalatok többsége felelős magatartást tanúsítana. Az üzleti etika célja, hogy a gazdasági döntések során a vállalatok is törekedjenek az „erkölcsi jó” követésére.
Többen úgy vélik, hogy hazánkban a korrupció előretörésének egyik fő oka a felsővezetők hozzáállásában rejlik, a megkérdezettek 16 százaléka gondolja úgy, hogy a cégek élén állók szinte kivétel nélkül tisztességtelenül járnak el üzleti ügyeikben, s a csalások visszaszorításában a belső és külső ellenőrzések, valamint a szigorúbb előírások bevezetése jelenthetné a megoldást.
Külföldön is sikerült „elrúgni a pöttyös labdát”. Etikátlan volt, ahogyan a Google bevezette új Zümm (Buzz) szolgáltatását, ugyanis kérés nélkül automatikusan aktiválódott a Gmail-fiókokban ez a funkció. Pár nap alatt a felhasználók java felháborodottan hangot adott nemtetszésének, mivel bárki számára láthatóvá vált a másik online kapcsolati hálója, hogy kikkel levelez, chatel a leggyakrabban. A kritikák még amiatt is megfogalmazódtak, hogy miért alapértelmezett ez a mód, s hogyan is lehet kikapcsolni, amire bonyolult keresgélések után lehetett rátalálni. Todd Jackson a Buzz termékmenedzsere beismerte, hogy az automatikus működés nem volt helyénvaló, hibáztak, s módosított a beállításokon. Így már a felhasználók maguk dönthetik el, kiteregetik-e az életüket. De mindezek ellenére akkora port kavartak a történtek, hogy még feljelentéssel is kell számolnia a gigacégnek.
„Tévedni emberi dolog, de aki szerződéseit nem tartja tiszteletben, annak az üzleti világ nem bocsát meg. Aki így cselekszik, az magának az üzleti életnek az alapját, az etikát támadja. Etika nélkül pedig nincs üzlet.” Van abban valami, amit a dél-keleti Indiana Egyetem professzorpárosa, Wong és Beckman mond. Számos könyv és kidolgozott elmélet van, hogy miként lehetne egy vállalatot jól irányítani, és működtetni az üzleti etika szellemében, de az etikai elméletek és célok gyakorlatba ültetése mégis falakba ütközik.
Markáns egyetértés mutatkozik azzal a nézettel, hogy a felsővezetők tanúsítsanak felelősséget az alattuk működő vállalatoknál elkövetett visszaélésekért. Ingvar Kamprad, az IKEA alapítója, cége renoméjának helyreállítására azonnali hatállyal elbocsátotta kelet-közép-európai igazgatóját, Per Kaufmant, valamint a konszern oroszországi ingatlanjaival foglalkozó direktorát, Stefan Grosst, miután kiderült, hogy tudtak arról, hogy a bevásárlóközpontot építő fővállalkozó kenőpénzzel oldotta meg az energiaellátást. A Lenenergo áramellátó a két szentpétervári bevásárlóközpont számára az átadás időpontjára nem tudta biztosítani az áramot, ezért a svéd nagyvállalat pótmegoldást választva szerződést kötött egy vállalattal, amely dízelgenerátorok segítségével szolgáltatta a szükséges energiát. Azonban a cég a piaci árnál jóval magasabb díjat szabott ki – 1,6 dollárt kilowattonként plusz 800 dollár lízingköltséget. A számlákon szereplő túlzott összegek hatására az IKEA pert indított a szerződés megsemmisítése céljából, de a bíróság fizetésre kötelezte. Mindez Ingvar Kamprad szerint konszernjének 136 millió euró veszteséget okozott. Az IKEA vezérigazgatója mindezek után leállította az oroszországi fejlesztést. Ezt követően avatkozott be az Orosz Gazdasági és Fejlesztési Minisztérium, és a Lenenergo ígéretet tett, hogy az egyik központot 2009 harmadik negyedében, a másikat legkésőbb év végéig beköti a hálózatba, amit meg is tett. Az IKEA más országokban is keményen fellép a korrupció ellen. Egyik fontos jelszava, hogy minden országban az ottani jogszabályoknak megfelelően működik.
Hazánkban is akad jó példa, tavaly decemberben az Év Vállalkozója 2009 díjjal tüntették ki Tóth Pétert, a Lipóti Pékség tulajdonosát, továbbá az Ernst & Young az év üzletembereként Példakép-díjjal ismerte el munkáját. „Számomra az adott szó fontosabb ma is, mint egy akárhány oldalas szerződés… én lokálpatrióta gondolkodású vagyok, és azt gondolom, hogy sok apró dologgal, a mentalitás változásával nagy dolgokat érhetnénk el” – hangoztatja a legtöbb interjúban a Lipóti Pékség ügyvezetője, és egyben Lipót polgármestere, aki a település gazdasági helyzetének fellendítésével ugyanúgy foglalkozik, mint a turizmusfejlesztéssel.
Látható, hogy egyre több vesztegetési ügy, erkölcsileg határokat feszegető botrány részletei válnak ismertté, ami talán idővel elhoz egy megtisztulási folyamatot itthon is.
2010. 03. 19. (XIV/11)
