hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Nobel meglepetései
Bölcsességek a legelőkről

2009. 10. 22.
A Svéd Királyi Bank Alfred Nobel Közgazdaság-tudományi Emlékdíján és a hozzá járó 250 millió forintos jutalmon az idei évben két amerikai: Elinor Ostrom, az Indiana Egyetem professzora és Oliver Williamson, a Berkeley professzora osztozott.

A választás meglepő volt, hiszen egyik nyertes sem számított a legtöbbet tippelt, „biztos befutók” közé: a Ladbrokes fogadóirodában mindkettejükre 1 az 50-hez arányban lehetett fogadni. Ennek oka az lehet, hogy egyikük kutatási területe sem a matematikai formulákkal leírt, megszokott közgazdasági kérdések, hanem a közgazdaság, politika és jogtudomány határterületein megfogalmazott témákkal foglalkozik.
A tavaly díjazott Paul Krugman, a Princeton professzora szerint az idén az „új intézményi közgazdaságtan” hívei kapták a díjat. Azaz azok, akik az intézmények kialakulását, fej­lő­dését és a társadalomra, gazdaságra gyakorolt hatását vizsgálták. Bár Williamson és Ostrom külön kutattak, mindketten nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy jobban megértsük, melyik in­téz­ményi szervezet – például a cégek, a piac, az állam vagy a társadalmi normák rendszere – a megfelelőbb a különféle gazdasági tranzakciók és ügyletek lebonyolításához. Érdekes, hogy egyikük sem érvelt a szabályozás ellen. Sőt azt találták, hogy az emberek számos normát és viselkedési szabályt vezettek be saját maguknak – függetlenül az államtól vagy a vállalati ve­ze­tők­től. Williamson a vállalatok határainak, Ostrom pedig a közjavak felhasználásának vizsgálatáért kapta az elismerést.
A hetvenhat éves Ostrom az első nő, aki közgazdasági Nobel-díjat kapott a díj negyvenéves fennállása során. Ami nem meglepő, hiszen fél évszázaddal ezelőtt nem volt megszokott a nők jelenléte a közgazdaság-tudományban vagy az üzleti életben. Visszaemlékezései szerint egyetemi tanulmányai alatt gyakori volt, hogy ő volt az egyetlen hölgy az előadóteremben. Ostrom azt vizsgálta, hogy az emberek hogyan gazdálkodnak a közjavakkal, azaz azokkal a javakkal, amelyek használatából senki nem zárható ki, de az egyén fogyasztása csökkenti a többiek rendelkezésére álló mennyiséget. Az eddigi elméletek szerint az egyének csak a saját hasznukat maximalizálják, így az erőforrásokat a végsőkig kihasználják. A híres „közlegelők tragédiája” elmélet szerint, amikor a faluszéli legelőn túl sok a kihajtott tehén, és végül egyiknek sem jut elég fű, a megoldás a tulajdonjogok bevezetése privatizáción vagy állami tulajdonba vételen keresztül. Ostrom, aki gyakran dolgozik együtt kilencvenéves férjével, Vincenttel, úgy találta, hogy nem a „közjavak tragédiája”, hanem a „közjavak lehetősége” írja le jobban a valóságot. Számos helyen, mint például a svájci és mongóliai legelőkön vagy a spanyol és nepáli ön­tö­zőrendszerek esetében megfigyelte, hogy a helyi kis közösségek hatékony szabály- és büntetésrendszereket vezetnek be a természeti készletek fenntartható kihasználása érdekében. A hatékony szabályozási rendszer kulcsa az, hogy a résztvevők maguk alkotják a törvényeiket, és ellenőrzik azok betartását. Ez teljesen ellentétes azzal a szemlélettel, hogy az ellenőrzés és a büntetés az állam vagy külső szervezetek feladata lenne. Ostrom érdekes felfedezése az is, hogy az emberek hajlandóak az ellenőrzést akár a saját költségeiken is felvállalni, csakhogy a potyautasokat megregulázzák. (Városi példával élve: fizetnek azért, hogy gyakoribb legyen az ellenőrzés a tömegközlekedésben.)
Az Ostrommal közel egyidős Williamsont viszont nem a közjavak foglalkoztatták, hanem az úgynevezett „tranzakciós költségek”. Vajon miért jöttek létre vállalatok, főnök–alkalmazott kapcsolatok, ahelyett, hogy a vállalkozó szerződéseket kötne független munkásokkal a fela­dat elvégzésére az akkor éppen elérhető legkedvezőbb feltételekkel? Coase, az 1991-es Nobel-díjas válasza szerint akkor éri meg a piac helyett a cégen belül elvégeztetni a tevékenységeket, ha a tranz­akciós költségek, azaz a termékek, szolgáltatások és a pénz cseréjének költségei itt alacsonyabbak. Williamson azt vizsgálta, hogy mik határozzák meg pontosan a tranzakciós költségeket, és ezek hogyan működnek. Elmélete szerint költséget növelő tényezők például a racionalitástól eltérő viselkedési formák, a rendelkezésre álló információk különbsége, az opportunizmus vagy éppen az, hogy a szerződéseket nem lehet költség nélkül kikényszeríteni. Az összetettebb, beruházással járó ügyleteket éri meg leginkább a cégen belül lebonyolítani, míg az egy­sze­rűbb feladatok akár outsourcinggal (kiszervezéssel) is megoldhatók. Meglátása szerint a nagy magánvállalatok azért és addig léteznek, míg hatékonyak: míg mind a tulajdonos, mind az alkalmazottak, a beszállítók és a vevők is jól járnak. Ha pedig visszaélnek hatalmukkal, például nemkívánatos politikai lobbizással vagy versenyellenes tettekkel, akkor nem a vállalat méretét kell szabályozni, hanem közvetlenül a káros viselkedést kell büntetni.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!