Mit gondol, mivel érdemelte ki ezt a díjat? Milyen szempontokat vesznek ilyenkor figyelembe?
–ŰHabár sokan feltették már nekem ezt a kérdést, szerintem azok tudnának rá legjobban válaszolni, akik engem választottak. Én magam két dologra tudok gondolni. Az utóbbi időben megnőtt a kis- és középbankok – így a Volksbank – szerepe a magyar piacon, és persze külön értékelendő a bank teljesítménye is. A kis- és középvállalkozások kiszolgálása, az azokra való odafigyelés következetesen része a stratégiánknak immár 15 éve, mióta csak Volksbank van Magyarországon.
Ön szerint kiből válhat sikeres bank-vezérigazgató? Mi ennek a titka?
–ŰÉn nagyon jónak tartom, hogy alulról kezdhettem a szakmát. Kilencvenben indultam a Külkereskedelmi Banknál, ahol eleinte fizetésforgalmi tranzakciók rögzítésével foglalkoztam. Én amolyan „szaki” típusú bankár vagyok, aki végigjárta a grádicsokat. Fontosnak tartom a hosszú, megfontolt, kitartó tanulást és a banküzem valamennyi területének ismeretét. Ami efölött van, az már intuíció. Egy-egy döntés során nagyon sok információ áll a rendelkezésünkre, de a hitelezésnél nem lehet figyelmen kívül hagyni a bank és az ügyfél közötti bizalmat sem. Hogy erre mennyire lehet alapozni, az az intuíció kérdése.
Mennyire szükséges a karizma?
–ŰIsmerek nagyon karizmatikus vezetőket és olyanokat is, akik kevésbé karizmatikusak, de ugyanolyan sikeresek. Ami elvárható egy vezetőtől és fontos, hogy célokat tudjon meghatározni és kommunikálni, és ebbe be tudja vonni az embereket, vagyis hogy legyen empatikus készsége. A munkánk jó része emberekkel való foglalkozásból áll: munkatársak bevonása, irányítása, az ügyfelek kiszolgálása. Hogy ehhez járul-e karizma vagy sem, az már egyéni szerencse dolga…
Ön immár hét éve vezeti a Volksbankot. Mennyi ideig lehet valaki bankvezér? Meddig lehet ezt bírni?
–ŰSzemélye válogatja, hogy ki meddig érzi erre mentálisan képesnek magát. Maga a feladat a komplexitása miatt olyan, hogy nem lehet megunni. Ebben a munkában nem lehet kiégni, mert mindig hoz valami újat. Mindennap látom, hogy mennyi mindent kell még megtanulnom vagy kitalálnom ahhoz, hogy jól menjenek a dolgok, és ez visz előre.
Mennyire fenyegeti ezt a kört a munkamánia?
–ŰTalán nem is munkamániának nevezném ezt a problémát, hanem időigénynek. Vannak vezetők, akik ezt nyolc órában tudják végezni komoly időmenedzsmenttel. Számomra ez nem egy nyolcórás munka. A felelősség és a feladat összetettsége miatt is az átlagnál jóval többet és jóval intenzívebben dolgozom a hétköznapokban, de vallom, hogy nem lehet napi huszonnégy órán keresztül szakmázni. Ez egy idő után árt a tisztánlátásnak is. Úgyhogy általában, amikor hazamegyek, akkor már tényleg csak a családommal foglalkozom. És ez egyben ki is kapcsol.
Mit jelent az ön számára a pénz?
–ŰNullás és egyes bitek sorozatát az IT-rendszereinkben.
Ezenkívül?
–ŰSemmilyen komolyabb érzelmi viszonyom nincs a pénzhez. Ha lenne, valószínűleg nem bankban kellene dolgoznom. Ahogy a pénztárost sem fűzhetik szoros érzelmi szálak a bankjegyekhez, egy bankár sem vonzódhat egészségtelen módon a pénzhez. Úgyhogy abszolút érzelemmentes vagyok e tekintetben.
Hogyan értékeli a hazai bankszektor idei teljesítményét, és mit vár jövőre?
–ŰA magyar bankszektor az idén nagyon komolyan növekedett, hasonlóan az elmúlt évekhez. Jövőre valószínűleg nem látunk majd ilyen hiteloldali ugrást. Várható, hogy a kockázati költségek nőni fognak a bankszektoron belül, egyszerű összefüggésben a gazdasági válsággal, de a szakma is folyamatosan tanul a történtekből. Már most azt mondják a lízingcégek, hogy soha többet „0 százalék önrészes” konstrukció! Véleményem szerint a banki kiszolgálás még inkább el fog mozdulni a tömeges kezelés irányából a személyre szabottság felé. Jövőre sokkal több hangsúlyt kell majd helyezni a kockázatok tervezésére. Egy bank azonban sosem mondhat le a jövedelmezőségéről, így átrendeződés várható a jövedelemstruktúrában is. Csökkennek majd a kockázathoz kötött jövedelmek és megnőnek a jutalékjellegűek.
Apropó válság. Mi volt az első gondolata, amikor meghallotta, hogy a Lehman Brothers csődbe ment?
–ŰAz, hogy erre senki nem számított. A modern bank tevékenységében mindig van egyfajta instabilitás, ami az alapműködéséből fakad: ügyfelei rövid forrásokat helyeznek el, és ugyanazok az ügyfelek hosszú lejáratú hiteleket vesznek fel. Ezt két dolog ellensúlyozza. A kereskedelmi banki (bankközi) pénzpiac, illetve a jegybankok pénzteremtő képessége. A bankközi hitelpiac mindig is a nagybankok közötti bizalmon állt. Róluk általában azt tartották, hogy túl nagyok ahhoz, hogy valami baj történjen velük. A Lehman bukása azért volt döbbenetes, mert pont ezt a tézist cáfolta meg, és a bankok egymás közötti viszonyába hirtelen beékelődött egy bizalmi válság, ami ezeket a pénzügyi piacokat kiszárította. A hitelintézetek az egymásnak adott kölcsöneiket lerövidítették vagy megszüntették.
Mit gondolt akkor és most a lehetséges hazai hatásokról?
–ŰNem tartottam attól, hogy a Volksbankot érheti ilyen probléma, mert nem voltak spekulációs pozícióink. Hagyományos kereskedelmi banki munkát végzünk, soha nem jutott volna eszünkbe spekulációs pozíciók nyitása. Én nem is a bankok válságát tartom a nagyobb dilemmának, mert ez láthatólag néhány hónap alatt lezárult a feltőkésítéseknek köszönhetően. Ami ma is aggaszt, az inkább a reálszférára való hatás. Melyek azok az ágazatok, amelyeket a válság jobban érint? Mennyire lesz ott mély ez a válság? Ezt most még nem lehet prognosztizálni, de az elbocsátási hullámok már egyértelmű jelzések. Ugyanakkor vannak nagy hozzáadott értékkel működő cégek, melyeknél csak néhány átrendeződés várható, és gyorsan át is vészelik majd ennek hatásait, sőt, vannak olyan ágazatok, amelyeket szinte nem is érint a krízis. Tehát nem vonnék egyenlőségjelet a magyar gazdaság szereplői között, hogy most mindenki egyformán nagy bajban lesz.
Ön szerint mi oldhatja meg a jelenlegi válságot?
–ŰEzt leginkább egy úszómedence szűrőihez hasonlítanám. Ezek normál esetben szűrnek és tisztítják a vizet, de egyszer azokat is le kell engedni. A mostani válság egyfajta szembenézésre, elemzésre kell, hogy késztessen mindenkit arra vonatkozóan, hogy hogyan tovább. Szerintem most egy ilyen végbe is megy. Le fognak épülni azok a kapacitások, amelyek nem voltak gazdaságosak, de mégis mesterséges módon fenntartották őket. Bár fájdalmas, de a hatékonyság irányában kell a megoldást keresni. A kapacitásleépítések bizony kemény lépések lesznek, de kell, hogy ez hozzon egyfajta megtisztulást. Szerintem az értékteremtésnek gazdasági értelemben a helyére kell kerülnie. A válság azt is megmutatta, hogy mennyi helyen torzultak az értékek. Azt hittük, hogy érték, de kipukkant a lufi. Azok a tevékenységek, amik mögött nincs valóságos gazdasági teljesítmény, megszűnnek, és remélhetőleg újabb, hatékonyabb megoldások veszik át a helyüket.
Milyen hatással lehet ez például a magyar lakosságra?
–ŰJó lenne, ha a magyarok ezentúl többet gondolnának az öngondoskodásra. Nem csak arra, hogy ha baj van, majd az állam megsegít. Ma több millió aktív korú állampolgár nem gondol arra, hogy mi lesz a nyugdíjas éveiben. Sokan minimálbérre vannak bejelentve, ami később csak egy szegénységi nyugdíjra lesz elég. Itthon abszolút nem, vagy csak minimálisan terjedt el a jövőről való gondolkodás, az öngondoskodás. Ha már valaki látja, hogy milyen kockázatok vannak egy ország vagy egy ember sorsában, akkor kezdjen el takarékoskodni arra az időre, amikor már nem lesz aktív kereső. Ezt eddig nem tapasztaltam, de most talán ezek is beindulnak.
Jártak- e életre szóló tanulsággal az elmúlt hónapok a bankszakma számára?
–ŰA bankosok most megtanulták, hogy a likviditási kockázat (képes-e fizetési kötelezettségeinek időben eleget tenni – a szerk.) nemcsak egy fejezet a tankönyvekben, hanem nagyon gyakorlativá is tud válni. A likviditáskezelés, ami eddig nem számított komoly feladatnak, most azzá vált. Ez újat hozott a bankszakmában nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. A szektor számára továbbra is feladat és kihívás megtanulni jobban együttműködni és együttgondolkodni az ügyféllel. Kicsit pátoszosan hangzik, de egyfajta összefogásra van szükség bank és ügyfél között, mert csak ezzel lehet egy még nagyobb bajt elkerülni.
Balázs Lászlo - Névjegy
1966-ban született Kolozsvárott. Közgazdasági ismereteit a Külkereskedelmi Főiskolán és a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán szerezte, amit később egy jogi diplomával is kiegészített a szegedi József Attila Tudományegyetemen. Bankszakmai pályafutása huszonnégy éves korában indult a Magyar Külkereskedelmi Bank üzletkötőjeként. A németországi Bayerische Hypotheken und Wechselbank AG-nál eltöltött idő után, 1993-ban részt vett a Hypo Vereinsbank Hungária Rt. alapításában is. Itt először a kockázatkezelés helyettes vezetője, majd ügyvezető igazgatója lett. Balázs László 2001-től a Magyarországi Volksbank Rt. igazgatósági tagja, 2002 óta pedig a bank vezérigazgatója. A háromgyermekes apa folyékonyan beszél németül és angolul, valamint előadója volt a Nemzetközi Bankárképző Központnak. Szabadidejét legszívesebben családjával tölti....
2008. 12. 31. (XIII/1)
