Borisz Berezovszkij, az első áldozat Fotó: Reuters
Az első oligarchák, akik esetében szokatlanul keményen lépett fel az orosz állam, Guszinszkij és Berezovszkij volt, viszont a Jukosz és Mihail Hodorkovszkij ügyében nem minden olyan egyértelmű. Velük kapcsolatban az állami szervek egységesen léptek fel: a legvilágosabb és legkövetkezetesebb álláspontot maga Vlagyimir Putyin és a kremli adminisztráció képviselte. Ugyanakkor minden sokkal összetettebb és zavarosabb. Egyrészt a Főügyészség letartóztatásokat és körözéseket rendelt el a cégnél, az Adóügyi Minisztérium pedig a Jukosz tevékenységét vizsgálja – nem kevesebb mint – tíz évre visszamenőleg. Másrészt, amint híre ment a körözéseknek, a központi tévécsatornán nem más állt a Jukosz és a nagytőke védelmébe, mint Putyin gazdasági ügyekben illetékes segédje-konzulense, Andrej Illarionov. Putyinról és köréről szóló könyv Illarionovot egy rendkívüli meggyőző erővel rendelkező emberként mutatja be, aki "képes bárkit meggyőzni, akit kell, bármiről, amiről kell". Nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az olyan kapitalistákkal, mint Hodorkovszkij, az orosz államnak nem célszer? ujjat húzni, mert gazdasági károkat okozhat egy ilyen jelleg? konfliktus.
Noha a Kremlnek kétségtelenül kontrollálnia kell az orosz kapitalisták pénzáramlásait és teret kell szereznie az állami befolyásgyakorlás számára Európában (például a Rosznyefty óriáscég tevékenységén keresztül), nem kizárt hogy a Jukosz körül kibontakozott botrányban magáncégek is érintettek. Az európai terjeszkedése során a Jukosz például nehéz helyzetbe hozta a Szlavnyefty céget, amikor döntő tulajdonrészt szerzett a szlovák Transzpetrol távvezeték-üzemeltető cégében, és ezen keresztül bővítette a Szlovákiába, illetve Nyugat-Európába irányuló szállításokat.
Ezért árnyaltabbá kell tenni a letartóztatások megrendelőjével kapcsolatos képet.
Az orosz sajtóban megjelentek olyan feltételezések is, amelyek a botrány mögött az állami duma egyik képviselőjét, Vlagyimir Jugyint, illetve segédjét, Alekszej Giljevet jelölték meg. Úgy tűnik tőlük érkezett a feljelentés a főügyészségre, aminek alapjául a Roszpanban, feltehetően törvénytelenül szerzett 51 százaléknyi részvénypakett ügye szolgált. Eredetileg ez a részvénycsomag a Gazprom tulajdonában volt, később
az Itera-hoz került, majd az utóbbi csődje során szerezte meg a Jukosz. Az Izvesztyija szerint a feljelentés szerzői megszellőztették, hogy az Itera és a Jukosz aktívumokat vittek ki a Roszpanból. Így az állam nagyjából egymilliárd rubel adóbevételtől esett el. Alekszej Giljevhez összesen több mint 240 Roszpan részvényes fordult panasszal, akiknek a cég összesen 3,2 milliárd rubellel maradt adós. A hírek szerint kifejezetten Jugyin képviselő kérésére kezdődtek el a vizsgálatok, és olyan információ is napvilágot látott, hogy Giljev anyagilag érdekelt a Jukosz-botrányban.
Abban nem kell kételkednünk, hogy a Kreml ellenőrzése alá kívánja vonni az orosz nagytőkét, hiszen elemi érdeke az adók behajtása, az állami hivatalokban a korrupció visszaszorítása, így az ország gazdaságának stabilizálása és a lakosság szociális ellátásának javítása. Csakhogy a rendelkezésre álló információk szerint Hodorkovszkij egyáltalán nem zárkózik el az ilyen problémák megoldásától, sőt, ő volt az egyetlen oligarcha, aki támogatta a nyersanyagbányászatra kivetett adó emelését.
A Jukosz-botrány kitörésekor Hodorkovszkij Amerikába utazott, hogy találkozzon a világ elit üzletembereivel. Visszatérve kijelentette, hogy Oroszországban "néhány politikai intrikák által gerjesztett esettől eltekintve az események a normális mederben folynak". Ugyanakkor figyelmeztetett, "ez a botrány a tőke újbóli kiáramlását idézheti elő".
Újságírók és gazdasági elemzők érdeklődve figyelik a Jukosz körül kezdődött, tíz évre visszamenőleges ügyészi, adóügyi vizsgálatokat. Ha sikerül precedenst teremteni, elindulhat a teljes orosz privatizáció felülvizsgálata, ez pedig alááshatja a befektetői bizalmat.
2003. 07. 25. (VII/30)
