Ki gondolta volna egy évszázaddal ezelőtt, hogy teljesen hétköznapi dolognak számít majd az, ha valaki óránként több mint száz kilométer per órás sebességgel száguld, és közben nemcsak a környezetét figyeli, hanem a navigációt is, továbbá hallgatja a rádiót vagy éppen kihangosító segítségével telefonon beszél. Annak idején feltehetően a tudományos-fantasztikus kategóriába tartozott volna a technológia és az emberi képességek ilyen szintű együttműködése.
A példát Janszky József neurológus professzor említette a Heteknek nyilatkozva. A Pécsi Tudományegyetem ÁOK Intézeti Klinikai Neurofiziológiai és Epileptológiai Tanszékének vezetője mindezzel arra igyekezett rámutatni, hogy a technológiai fejlődés minden korban befolyásolta nemcsak az emberi szokásokat, hanem az agyműködést is: az emberiség megtanult írni, számolni, eszközöket használni – olyan képességeket megszerezni, amelyek az agyban nem „alapértelmezett beállítások”.
A professzor szerint nem meglepő tehát, hogy az internet szintén jelentősen megváltoztatja agyunk működését, bár az nem egyértelmű, hogy ezeknek a változásoknak a szaldója pozitív vagy negatív lesz-e. A világháló például erősíti a képességünket, hogy több mindenre egyszerre tudjunk figyelni – bár ezt többnyire felszínesen tesszük –, miközben egyre kevésbé lesz szükségünk a kézírásra vagy a térbeli tájékozódó képességünkre. Nem vagyunk rászorulva annyira agyunk tartós memóriájára sem, hiszen bármit másodpercek alatt „kiguglizhatunk”, ez azonban csökkentheti a kreativitásunkat, ugyanis ennek egyik alapja az, hogy a tartós emléknyomok, illetve a valós időben észlelt, „munkamemóriában” lévő információk között asszociációkat találunk.
2017. 01.06. (XXI/01)
