hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Szunnyadó gének
Őssejtkutatásért adták az idei orvosi Nobel-díjat

2012. 10. 18.
A klónozás és őssejtterápia alapját megteremtő felfedezéseik alapján  John B. Gurdon brit és Shinya Yamanaka japán kutatók megosztva vehetik át idén az orvosi-élettani Nobel-díjat. A díjat odaítélő bizottságnak a stockholmi Karolinska Intézetben hétfőn meghozott döntése két olyan tudóst részesít a tudományos világ legnagyobb elismerésében, akiknek munkája nyomán a „tankönyveket át kellett írni, és új tudományterületek nyíltak. Felfedezésük forradalmasította az egyedfejlődésről és a sejtek specializálódásáról alkotott nézeteinket” – áll a bizottság döntésének indoklásában.

John Bertrand Gurdon 1933-ban született Nagy-Britanniában. Már diákkorában megfogant benne a kutatás iránti vágy, melyet elmondása szerint egy, a jó hírű Eton College-beli tanára „nevetségesnek” titulált, mivel az ifjú Gurdon nem szerette az egyszerű biológiai tényeket bemagolni. Talán ennek köszönhetően kezdett ezután Oxford egyik legnagyobb oktatási intézményében, a Christ Churchben (Krisztus Temploma) klasszikus tudományokat, ókori nyelveket, irodalmat, filozófiát és történelmet tanulni. Érdeklődése azonban hamarosan a zoológia felé fordult. 

Az Oxfordi Egyetem fiatal kutatójaként Gurdont egy egyszerű kérdés vezette el korszakalkotó felfedezéséhez: vajon a sejtek fejlődése során megfigyelhető, a genetikai állományukban bekövetkező változások valóban visszafordíthatatlanok? A fejlődés alatt ugyanis egy éretlen sejtből érett, egy adott funkcióra specializált sejt alakul ki, aminek során a különböző fokban érett sejtekben különböző gének jutnak kifejeződésre, azaz különböző fehérjék képződnek. Az 1960-as években úgy tűnt, hogy a kifejlett, érett sejtben kialakult, a gének kifejeződésére vonatkozó állapot örökre változatlan marad.

John Gurdon a fenti kérdés megválaszolására zseniális kísérletet tervezett. Még megtermékenyítés előtt álló békapetesejtből eltávolította a sejt genetikai állományát tartalmazó sejtmagot, és helyébe egy kifejlett békának a táplálék felszívódására specializálódott bélhámsejtjének sejtmagját ültette. Az eredmény meglepő volt. A bélhámsejtmagot tartalmazó petesejt osztódásnak indult, és ebihal fejlődött belőle. A kísérlet jelentős tanulságokkal szolgált. Nyilvánvalóvá vált, hogy egy kifejlett sejt magja tartalmaz minden olyan genetikai információt, amire az egyed fejlődése során szükség van, noha a kifejlett sejtben ezek az információk nem jutnak érvényre, azaz a kifejlődéshez szükséges genetikai információkat tároló DNS-ről nem képződnek fehérjék. Adott esetben azonban, mint például a fenti kísérletben is, az érett sejtben szunnyadó gének felébreszthetők. A genetikai állományban a sejtek specializálódása során történt változások tehát nem visszafordíthatatlanok, vagy-is a sejt újraprogramozható.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!