Ráadásul Klein huzamos megfigyelései alatt egyértelműen bebizonyosodott, hogy szeptember 11-e óta a gyerekek valósággal belehabarodtak az olyan játékokba, ahol Oszama Bin Ladent kell kivégezni a rendelkezésre álló eszközök valamelyikével, így tetszés szerint akaszthatják vagy robbanthatják fel, esetleg lőhetik le. Leonyid Klein úgy véli: a probléma gyökere a játék ténye maga. Amit a fiatalok a képernyőn művelnek, ráadásul magányosan, csapattársak nélkül teszik. Így hozzászoknak ahhoz, hogy a problémamegoldásnál nem kell figyelembe venniük mások személyét, hanem egyszerűen kikapcsolják a gépet, és kész. (Krónika)
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »