Az első szentév
1999. 11. 27.
Ezer esztendeje, amikor az égi jelekre nem csupán teológiai értelemben figyelmes
II. Szilveszter egy igen különleges éjféli misét celebrált, a Te Deum sűr?
hallelujáiba némi megkönnyebbült sóhajtás is belevegyült: lám, mégis elmaradt egy
rettegett világvége. Róma városa ekkor ugyanúgy romokban állt, mint a nevét viselő
birodalom, és nem sok jót vártak az arab számokkal, mechanikus órákkal bíbelődő,
állítólag sötét erőkkel paktáló és mágus hírébe keveredett Gerberttől sem.
Pedig a II. Szilveszter nevet felvevő új pápa nem kevesebbre tört mint előde és példaképe,
I. Szilveszter. Constantinus mellett ugyanis éppen I. Szilveszter munkálkodott azon,
hogy a politikailag már a vég felé haladó birodalomban – mintegy a szellemi
jogfolytonosságot biztosítandó – intézményesítse a kereszténységet.