– Tizenhét éves voltam, amikor megkaptam az első igazi zakómat. Azt hiszem, valahol itt kezdődött a dolog. Talán szerencse is, hogy megvolt bennem a hagyományos értékek iránti affinitás, ami folytonos keresésre ösztönzött. A stílussal kapcsolatos apró, de egyre mélyebb összefüggések felfedezése, megélése engem valahogy feltölt, energiát ad, boldoggá tesz. Az elmúlt két évtizedben sok időt fordítottam a klasszikus öltözködés feltárására, ennek a több évszázados kulturális örökségnek a megértésére. És minél többet ismerek meg belőle, annál inkább becsületbeli kérdésnek, egyfajta kötelességemnek érzem, hogy a magam egyszerű módján részt vegyek a gondozásában.
Jól tudom, hogy Magyarországon komoly hagyományai vannak a klasszikus stílusnak?
– Inkább azt mondanám, hogy volt egy időszak, főként a 20. század első fele, amikor a magyar polgárság öltözködése közel ugyanolyan jó volt, mint az osztrák, vagy akár az angol.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2014. 12. 19. (XVIII/51)
