Az Egerek és emberek "kötirodalom", talán ezért volt a nézőtéren oly sok fiatal – s bizonyára kivétel nélkül lekötötte őket a fordulatokban gazdag cselekmény. A játék térbeli közelsége is élvezetes: a szivarfüst érezhető, a mimika látható, a suttogás hallható. Az amerikai szerző regénye az elmúlt század harmincas éveit, a nagy gazdasági világválságot követő időszakot eleveníti föl. Tömeges a munkanélküliség, nincstelen városiak vonulnak délre, hogy embert próbáló idénymunkákat vállaljanak a nagybirtokokon. Ez nem afféle amerikai álom beteljesedése, a megélhetésért való küzdelemben végtelenül leegyszerűsödnek a dolgok: az egymás közti kapcsolatok, az embereket mozgató célok és vágyak éppúgy, mint az őket körülvevő tárgyi környezet. A darab hosszú ideje tartó magyarországi sikerére a jó szereposztáson és rendezői munkán kívül további magyarázat az lehet, hogy egyesek szerint Steinbeck regényei – illetve kiszolgáltatott, "nullszintről" induló hősei – hazájában mindig akkor a legnépszerűbbek, amikor magas a munkanélküliség, vagy amikor a nagy gazdasági korporációk különösen nagy méltánytalanságokat követnek el.
Jó szívvel ajánlom az Egerek és emberek megtekintését a Madách Stúdióban mindenkinek, nem csak azoknak, akiknek kötelező lenne elolvasni.
(John Steinbeck: Egerek és emberek. Madách Stúdió. Rendező: Sz?cs Gábor)
2002. 11. 29. (VI/48)
