Nógrádi Judit, a NANE egyesület munkatársa lapunknak elmondta, hogy ez egy vándorkiállítás,
amely jelenleg a Dürer kávéházban tekinthető meg, ahol az emberi jogok napja
(december 10.) alkalmából rendezett eseménysorozathoz csatlakozik. Itt többek között
kisebbségi, illetve hátrányos helyzetűek szervezeteinek előadásaira, paraolimpiások
csörgőlabda- versenyére kerül sor. E rendezvények keretén belül bemutatásra kerül
a NANE egyesület által készített húsz vörösre festett farostlemez szobor, amely a bántalmazottakra,
családon belül meggyilkoltakra hívja fel a figyelmet. Az egyesület munkatársa szerint
ez inkább nevezhető demonstrációnak, mint kiállításnak. Az emberi sziluett alakú vörös
faszobrok embernagyságúak, és mindegyik hordoz magán egy leírt történetet. A történetek
mind megtörtént esetről beszélnek, mindegyik a családon belüli erőszak áldozata,
és a bántalmazott halálával ér véget.
A figyelemfelkeltő kampánynak két célja van. Az egyik, hogy a történetekből meg
lehet tanulni, hogy a családon belüli erőszak igenis súlyos bűncselekmény, és
sokkal gyakoribb, mint ahogy azt a társadalom elismeri. Dr. Morvai Krisztina büntetőjogász
idén megjelent Terror a családban cím? könyve hazai területen egyedülálló és
megdöbbentő statisztikákat közöl. Eszerint hazánkban évente több ezer nőt és
gyermeket bántalmaznak fizikálisan és lelkileg. Családi bántalmazás következtében
hetente átlagosan egy nő és egy gyermek hal meg Magyarországon. A nem halállal végződő
bántalmazások száma ennek legalább tízszerese. A nemi erőszakok 70 százalékát az
áldozat otthonában a vele együtt élő vagy általa ismert személy követi el. A vizsgálatokból
az is kiderült, hogy akik felnőtt korukban erőszakos cselekedeteket követnek el, azok
92 százalékát gyermekkorában bántalmazták.
A demonstráció második üzenete az a tény, hogy a családon belül elkövetett
fizikai, lelki terror általában évekig tartó ciklikus folyamat. Mielőtt az áldozatok
meghaltak, mindannyiuk történetében megtalálható az az epizód, amikor valamilyen
erre hivatott szervhez fordultak segítségért, és a segítség minden esetben elmaradt.
Ezekért a tragédiákért a társadalom valamennyi szerve felelős, akár szembenéz
ezzel a ténnyel, akár nem. A NANE munkatársai számtalan esetben találkoztak már
azzal az esettel, hogy a rendőrség tehetetlen szemlélőjévé válik a családban elkövetett
bántalmazásoknak, és hol tanúhiányra, hol bizonyítékok hiányára hivatkozva magára
hagyja a bántalmazottakat. Rosszabb esetben pedig azt mondják, ki sem mennek a helyszínre,
amíg nem folyik vér.
A magyar jog nem tudja megragadni ezt a bűncselekményt, mert nincsenek olyan jogszabályok,
amik külön nevesítenék ezeket a tetteket, s ezáltal lehetőséget adnának ennek a társadalmi
jelenségnek a kezelésére.
Európában sok ország van, ahol ennek a súlyát felismerve megalkották azokat a
jogszabályokat, amelyekkel az állam szavatolni tudja a nők és gyermekek biztonságát.
A svéd példa a nők integritásának súlyos megsértése néven nevezi ezt a bűncselekményt.
A nemzetközi gyakorlatban találunk még olyan jogszabályokat, amelyek magyarra fordítva
olyasfélét jelentenek, mint védelmi vagy távoltartási kötelezettség, ez is arra
hivatott, hogy a családon belüli erőszak ellen az állam hatékonyan tudjon fellépni.
Téves az a nézet, hogy ez a jelenség nagyrészt a szegényebb, tanulatlanabb családokban
fordul elő. A szervezet kapott már telefonhívásokat minden társadalmi rétegből,
neves közéleti személyiségek feleségei, politikusoké, színészeké, bíráké
keresték fel a NANE munkatársait tanácsokért. Persze csak anonim módon, ami az ő
esetükben különösen érthető.
Nógrádi Judit személyes tapasztalatai szerint úgy látja, ezek a nők valóban ki
vannak szolgáltatva a helyzetüknek, nagyon szűkösek a lehetőségeik. Úgy tűnik, a társadalom
annyira magára hagyta őket, hogy az is óriási segítséget jelent a számukra, ha egyáltalán
elhiszik nekik, hogy őket valóban nap mint nap bántalmazzák, és nem őket teszik a
sorsuk bűnbakjává. Számtalan esetben nem lehet elvárni, hogy segítsenek magukon,
mert leuralja őket egy úgynevezett tanult tehetetlenségi szindróma. Így hívják azt
a jelenséget, amikor a bántalmazott a túlélése érdekében teljesen átveszi az őt bántalmazó
nézeteit, és saját magát azzal azonosítja, aminek otthon tartják, mondják őt, talán
még azt is elhiszi, hogy az aznapi verést megint megérdemelte.
A NANE 1994 februárjában alakult meg azzal a céllal, hogy fellépjen a nők és a
gyermekek ellen elkövetett erőszak ellen. Több területen igyekszik segíteni a rászorulókon.
Ha gyermekes anyákról van szó, akkor anyaotthonokban tudja őket elhelyezni. Ha az érintetteknek
nincs gyermeke, akkor az otthonukból – elhelyezési lehetőség híján – kimenekíteni
nem tudják őket, de segítenek nekik pszichológushoz, ha kell, jogászhoz fordulni,
ezen kívül gyakorlati tanácsokkal tudnak segíteni. Sokszor az is elég, ha meghallgatják,
és elhiszik az elszenvedett sérelmeket. A szervezetet a 06(1)267-4900 segélyvonalon érhetik
el mindazok, akik segítségre szorulnak.
1998. 12. 12. (II/50)
