Harminc szenvedéssel teli év után 2016. június 3-án elhunyt Muhammad Ali (születési nevén Cassius Clay), minden idők egyik legnagyobb hatású sportolója és ellentmondásos közéleti személyisége. Az elmúlt mintegy három évtized során, amelyet Ali a betegségével való küzdelemmel töltött el, az egykori sztársportolót számtalan alkalommal kezelték különféle kórházakban. Legutoljára azonban már az orvosok sem tudtak segíteni. „Minden, amit én testileg szenvedtem, egyúttal azokat az értékeket is jelenti, amiket elértem az életben. Egy ember, aki nem elég bátor, hogy felvállalja a kockázatokat, sohasem fog elérni semmi értékeset az életben” – mondta Ali akkor, amikor a nyolcvanas években megkapta az orvosi diagnózist betegségéről.
Ugyan Alit tartják minden idők legjobb ökölvívójának, megválasztották a 20. század legnagyobb sportolójának is, kulturális, sőt politikai hatása és szerepe talán még jelentősebb. Ahogyan azt Grant Farred a fekete intellektuális mozgalmakról írt What’s my name? című könyvében megfogalmazta, Ali saját maga ösztönösen alkotta meg társadalmi-politikai üzenettel felruházott, metaforikus-szimbolikus alakját. Ez az általa kreált Muhammad Ali képviselte a tradicionális „fehér kultúrával” szembeni szembenállást, a régi Amerika törvényeinek elutasítását. Egészen a betegségéig mintegy két évtizeden keresztül a sportvilág és az amerikai közélet kiemelkedő szereplőjévé vált. Kivételes fizikai adottságain túl intelligenciája, spontán, eredeti és nem ritkán rendkívül agresszív megnyilvánulásai, illetve – nem utolsósorban – ellenállhatatlan és megsemmisítő humorérzéke miatt Ali nemcsak az amerikai fekete közösség, hanem a fehér fiatalok számára is valóságos idollá vált.
Egy biciklivel kezdődött
2016. 06. 10. (XX/23)
