Minek tulajdonítod ezt a megkülönböztetett figyelmet és szeretetet?
- Nagyon régóta, 1997-től vagyok a Herthánál, mindig hűséges katonája voltam a klubnak, és ezt becsülik az emberek. Ismernek, tudják, hogy soha nem adom fel. Amikor kikerültem a csapatból, nem nyafogtam, tettem a dolgomat és visszakerültem. A németek nagyon tisztelik és megbecsülik a munkát, nem irigykednek. Viszont ilyen nagy ünneplésre én sem számítottam. Persze éreztem a városban, hogy nagyon tisztelnek és szeretnek - annak ellenére is, hogy másfél-két éve nem nagyon játszom a lábam miatt -, mondtam is mindig a feleségemnek, hogy nagyszerű érzés, amit itt kapok.
Olvastam, hogy azért vitted magaddal a legkisebb fiadat a stadionban futott „búcsúkörre", hogy elterelje a figyelmedet, és nehogy túlságosan elérzékenyülj...
Amíg élünk, zenélünk - Beszélgetés Fenyő Miklóssal a rock and rollról
A Made in Hungária című darab 75. előadásán »
Mi lesz az NB1 legértékesebb játékosával?
Interjú Tóth Alexszel, a Fradi válogatott középpályásával »
„Jézus Krisztus nem vonult nyugdíjba, Ő a Királyok Királya”
Ünnepi nagyinterjú Németh Sándorral 1. rész »