Németországban közügy a futball, a nemzeti identitás és a büszkeség egyik jelképe. Minden harmadik autón trikolór lobog, a tömegközlekedéssel utazók pedig arcukra húzzák a zászló színeit. Aki a meccsek időpontjában halaszthatatlan ügyeit intézi a városban, vagy turistaként bámul rá a lélegzetelállítóan szép bajor vidékre, az a vendéglátóipari egységek kivetítőin kísérheti figyelemmel kedvenc csapata mozgását. Bárhol.
A Hetek tudósítójának a München melletti Starnbergben volt szerencséje a Nationalmannschaft egyik győzelmét harsány szurkolói körben ünnepelni. Az üdülővároska fél balatonnyi tavának partján egymásba érnek a kávézók és éttermek, melyek teraszai zsúfolásig megteltek drukkerekkel. A keletről érkezőnek mindenekelőtt a felfokozott izgalom kulturált artikulálása szúr szemet. Bár a sör legkisebb kiszerelésben is csak félliteres korsóban rendelhető, és bizony inkább a közepes vagy „grósz” porciókkal szaladgálnak a pincérek, sehol nem látni részegen ordítozó félmeztelen férfiakat. Errefelé nem csupán az urak öröme egy-egy jól sikerült átadás vagy gólhelyzet: hölgyek részéről is ugyanolyan értő taps jutalmaz minden értékelhető megmozdulást. Nem divat az ellenfél gyalázása, a hazai kapuban landoló találat után pedig alig várják, hogy újabb bátorítással lehessen feloldani a hátrányból eredő zavart csöndet.
A reménytelenül túlterhelt pincér mosolyog, és még fél óra türelmet kér, szeme sarkából a plazmatévére sandít, hogy elcsípjen egy újabb látványmorzsát. Kollégája éppen a fülüknél rúdra húzott korsókból „épített” toronnyal igyekszik a konyha felé, amikor bekövetkezik a hangrobbanás. Németország gólt szerzett. Mindenki felugorva ordít, és a szomszédját ölelgeti, hogy ugye ő már az előbb megmondta, hogy ebből pont lesz. Közösen rekedünk be.
A találkozó végeztével szó sem lehet hazatérésről. Általános fieszta kezdődik a városban, utcasarkokon keresztbe – és természetesen a délutáni forgalmat akadályozva – fordult autókból bömböl a hangulatzene, amelyre zászlóba öltözött fiatalok ugrálnak. A rendőrség nem avatkozik be, inkább eltereli a forgalmat, és ezen az estén azt is elnéző mosollyal konstatálja, hogy folyamatosan tülkölő autók száguldoznak szerteszét, ablakaikból, tetejükről és nyitott csomagtartóikból fürtökben lógó éneklőkkel.
Anglia viszont meglehetősen szívére vette a vasárnapi vereséget, a közönség rendkívüli csalódottsággal fogadta a csapat teljesítményét, a média pedig gyakorlatilag bosszúhadjáratot indított el mind a játékosokkal, mind Fabio Capellóval szemben. A csalódottság érthető, az ország ugyanis hozzászokott ahhoz, hogy Anglia rendre elesik a nyolc vagy négy közé jutásért folytatott harcban, gyakran Németország ellen, de legalább brit módon, nemes küzdelemben. Ezúttal azonban elmaradt a gigászi küzdelem, már kezdettől fogva érzékelhető volt, hogy nincs egyben a csapat; az Egyesült Államok és Algéria elleni gólszegény döntetlenek nem sok jót sejtettek. A szurkolók bizalma azonban továbbra is töretlen maradt, a szlovénok elleni meccs idején a fél ország a tévé- vagy számítógép-képernyők előtt ült. Tekintettel a hatalmas érdeklődésre, egyes intézményekben eleve blokkolták a meccs internetes közvetítését, más helyeken azonban a vezetés engedélyezte a meccs megtekintését. A gyenge teljesítménynek köszönhetően az angol csapat megkapta az ősi ellenfelet, Németországot, akiről Gary Lineker óta minden angol tudja, hogy mindig nyer. Nos, Gary Lineker ezúttal is közelről láthatta mondása beteljesedését: míg 1990-ben játékosként vett részt az elvesztett tizenegyes-párbajban, ezúttal ő volt a meccs házigazdája a BBC-n. Vasárnap délután kiürültek Anglia utcái és (majdnem) minden szem a BBC adására szegeződött, az ott látottak azonban nem sok örömöt okoztak. A vesztett meccset követően rögtön elkezdődött a bűnbakkeresés, legtöbben Fabio Capellót hibáztatták a szerencsétlen taktika miatt, a Daily Mail azonban vitriolos cikket írt a csapat öt meghatározó tagjáról, akik a csúfos vereséget követően végre visszatérhettek heti több mint százezer fontos fizetésükhöz meg a szponzorok pénzeszsákjához. A szókimondó stílusú bulvárlap a zsíros fizetés mellett felemlegette az életben kapott piros lapokat is: Terry nőügyeit és (szerencse)játékszenvedélyét, Ashley Cole szexügyeit, Rooney bordélyházügyét, Lampard amerikai turistákkal szemben elkövetett alpári magatartását, valamint Gerrard kocsmai verekedését. A Daily Mail cikke mellesleg jól tükrözi a közhangulatot, amelynek elege van a túlfizetett sztárokból; sokak szerint jobb lenne a másodosztályból összeállítani a válogatottat, azok biztos hajlandóak lesznek legalább küzdeni. (Sz. Z., L. A.)
2010. 07. 02. (XIV/26)
