Fejünkre nőttek az oroszok Fotó: MTI
A mieink címvédőként érkeztek a skandináv országba, és eleinte ennek megfelelő formát is mutattak a lányok: Fehéroroszország, Szlovénia, majd Csehország legyőzése után csoportelsőként jutottunk a középdöntőbe. Itt azonban jöttek a világbajnok oroszok, és gyakorlatilag átgázoltak rajtunk: 39–29. Mocsai Lajos szövetségi kapitány már a mérkőzés előtt emlékeztetett rá, hogy az eredeti célkitűzés a legjobb hat közé való bejutás volt, a méretes zakó után pedig bevallotta: csoda lett volna, ha megverjük az oroszokat. Persze címvédő mivoltunk, illetve a csoportbeli kiváló szereplés okán mindenki bravúrt várt a csapattól, de mint azt a szakmabeliek kiemelik: fiatal, tapasztalatlan játékosokkal (Görbicz Anita, Mehlmann Ibolya, Lovász Zsuzsa, Szrnka Hortenzia) "feldúsított" csapat valójában a jövő válogatottja. (Megjegyzendő, hogy a fiatalok, elsősorban Lovász, esetenként jobb teljesítményt produkáltak, mint a rutinos öregek.) Ami még a jövőt illeti: kapusposzton is van mit javítani, hiszen Sugár Tímea és Pálinger Katalin húszszázalékos mecscsenkénti átlagai nem visznek közelebb a bravúros eredményekhez.
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen (lapzártánkkor legalábbis) matematikai esélyünk még van a legjobb négy közé jutásra: miután megvertük a németeket, már "csupán" Norvégiát kell legyőznünk legalább nyolc góllal
2002. 12. 13. (VI/50)
