Órai játék
2000. 11. 25.
A pedagógusok mindig is keresték a megújulás lehetőségét, annak a titkát, hogy miképpen növelhetnék tanóráik vonzerejét. A 20. század második felében induló reformpedagógia szakított a hagyományos, frontális tanári mentalitással – a tanár a katedránál marad, végig beszél, miközben a gyerek a padban vagy érti, vagy nem – és új formák után kutatott. E kutatás egyik eredményes ága lett a drámapedagógiai módszerrel történő tanítás. Ilyenkor elsősorban pedagógiai célból alkalmazzák a színházi eszközöket, ami egy-egy m? közös megbeszélését és eljátszását jelenti. A cél pedig az, hogy a gyerek maga is bekapcsolódjon a foglalkozásba. A megváltozott nevelő-gyerek viszony már mindkét fél értelmi képességeit, érzelmeit megmozgatja. Ma, amikor egy tinédzserre alig lehet rákényszeríteni, hogy elolvasson egy klasszikus irodalmi művet, nagy segítség lehet ilyen módszerek alkalmazása.