hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Grátiszba kapott élet
Horváth Szilveszter alkoholbeteg sorstörténete

2012. 01. 13.
Horváth Szilveszter a rendszerváltás utáni években ünnepelt humorista volt. Rádióban, tévében szerepelt, fellépésekre hívták - miközben gyakorlatilag egy kocsmában lakott, súlyos alkoholbetegként és szerencsejáték-függőként. Azt mondja, hogy harminchárom éves korára teljesen „elfogyott", így két lehetősége maradt: vagy befejezi földi pályafutását, vagy leáll. Immár tizenhét éve, hogy józan, az alábbiakban lejegyzett története pedig számos tanulsággal szolgál az egymillió alkoholista országában. Azoknak a hajléktalanoknak is, akik a nyolcadik kerület úgynevezett LÉLEK Házában a múlt év végén kezdték meg rehabilitációjukat - az intézmény igazgatója ugyanis Horváth Szilveszter lett.

A tudomány még nem talált egyértelmű bizonyítékot arra, hogy az alkoholbetegség genetikailag öröklődne - azt szokták mondani, hogy a hajlam átadódik, ám a függőség nem. Ezt a kérdést nem tudom eldönteni, mindenesetre tény, hogy apai ágon minden általam ismert férfi rokonom alkoholista volt, mint ahogy a nők egy része is. Persze a szocializációs faktort sem lehet figyelmen kívül hagyni: meghatározó tapasztalatom volt, hogy ha van egy nehézség vagy egy érzés - akár fájdalom, akár öröm -, akkor azt csak alkohollal lehet igazán megélni. Mégis úgy gondolom, hogy született alkoholbeteg vagyok. Tizennégy évesen ittam először, de akkor mindjárt jóval többet - négy korsó sört -, mint az az idősebb srác, akivel elmentem a kocsmába. Mindennek megvoltak az előzményei.

Mosolyszünet és álarcok

Anyám soha nem akarta, hogy felnőjek, mindig mindent eldöntött helyettem. Kilencévesen veszítette el az édesanyját, és mivel mostohatestvérei­ről neki kellett gondoskodnia, idejekorán „felnőtté" vált. Nekem is csupa jót akart, de sajnos az volt a meggyőződése, hogy „Szilvikének" - mindenki így hívott - csak az a jó, amit ő kigondol. Ezzel viszont elfojtotta bennem azt a valamilyen szinten minden életkorban jelentkező és egyre erősebb igényt, hogy önálló legyek. Gyakorlatilag elnyírt a saját sorsomtól. Eldöntötte, hogy tízévesen átíratnak egy másik iskolába, ahol ő iskolatitkár lett; megmondta, hogy hova tanuljak tovább; de még azt is szabályozta, hogy mikor beszélhetek a nagypapámmal vagy az unokatestvéreimmel, akikkel többnyire rossz viszonyt ápolt. Anyámnak soha semmi nem volt jó vagy elég jó, mindig hibáztatott valakit. Apámmal sem tudták a konfliktusaikat kezelni, ehhez semmilyen mintájuk nem volt. Sokszor volt köztük mosolyszünet - az alkoholisták ezt így hívják -, vagyis a haragjukat „nembeszéléssel" fejezték ki, illetve - anyám - a házasélet szüneteltetésével.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!