A mai afgán felnőtt lakosság már sok mindent átélt. A volt Szovjetunióval
folytatott hosszú háborúskodás után Afganisztán nagy részét muzulmán
szélsőségesek vették irányításuk alá. Kinézetre akár a sok veterán hős egyike
is lehetne Zuber, a bozontos szakállú, kopaszra nyírt, kaftános afgán. Zuber
története azonban más. A harminc éves fiatalember egészen egy hónappal ezelőttig
egy ópiumgyárban dolgozott Nangarár tartományban, ahol a heroin egyik legfontosabb
alkotórészéből, a morfium bázisanyagból naponta 100 kilogramot állítanak elő.
Zuber bevallása szerint egy ilyen gyárban mindenhol ópiumgumitól fortyogó kondérokat
lehet látni, amelyek gőzét természetesen az ott dolgozók is belélegzik. "Mikor
hazaér az ember, a végtagjai fájni kezdenek, a fájdalmak pedig csak akkor enyhülnek,
ha még több ópiumot szippant vagy eszik" – mondta Zuber a pakisztáni Pesávárban,
az átmenetileg otthonául szolgáló rehabilitációs klinikán.
A húszágyas kórház férőhelyeire jelenleg is háromezer ópiumfüggő várakozik. Az
ágyakon fekvő páciensek közül többnek sebhely látható a fejbőrén. Ők úgy
gondolták, a heroin legközvetlenebb útja az agyba, ha a szert a felvágott fejbőrük
alá dörzsölik.
Afganisztán ez évi bő máktermésének köszönhetően vitathatatlanul a világ
elsőszámú ópiumtermelőjévé vált. Az ENSZ hivatalos becslései szerint 1999-ben
Afganisztán állította elő a legtöbb ópiumot, maga mögé rendelve a korábban
vezető triumvirátusnak számító Burmát, Laoszt és Thaiföldet. Az Európában
lefoglalt heroin 90 százaléka Afganisztánból ered, de bőségesen jut a szomszédos
Pakisztánnak is, ahol legkevesebb kétmillió kábítószerfüggő él, illetve
Közép-Ázsiának és Oroszországnak. A nyugati országok előtt álló dilemma, hogy
hogyan vegyék fel a harcot egy olyan drogot exportáló országgal szemben, amely
egyébként a heroinkereskedés nélkül is párianemzet. Az Afganisztán 85 százalékát
ellenőrző tálib kormányzat bár szavakban elítéli a drogkereskedelmet, a
valóságban semmit nem tesz annak megakadályozása érdekében. Az iszlámista
kormányzatot egyedül Pakisztán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok ismeri
el legitim hatalomnak.
A nemzetközi nyomásgyakorlás eddig nem sok sikerrel járt a tálibok ellen. Az
Egyesült Államok júliusban megtiltott minden Afganisztán felé irányuló amerikai
kereskedelmet, amiért a tálib vezetés nem volt hajlandó kiadni az USA két afrikai
nagykövetsége elleni merénylettel vádolt Oszama bin Ladent. Az amerikai fegyelmező
intézkedések nem érték el céljukat, mire az ENSZ három hete befagyasztatta a tálib
vezetők tengerentúli bankszámláit, és nemzetközileg korlátokat állított fel az
afgán légitársasággal szemben. A tálib kormányzat, úgy tűnik, mind bevétel
szempontjából, mind pedig politikailag megengedheti magának, hogy dacoljon a
nemzetközi közösséggel. A tálib mullahok azzal próbálják zsarolni az ENSZ-et, hogy
csak akkor lehetne megoldani a kábítószertermelés csökkentését, amennyiben a
szervezet is elismerné őket, illetve gazdasági alternatívákat nyújtana a jól
jövedelmező heroin- és ópiumtermelés helyett. Politikailag is kifizetődő a
kábítószerüzlet, hiszen az hozzájárul a szankciók sújtotta rossz gazdasági
körülmények javítsához az ellenőrzőtt területeken – véli a Newsweek.
A jelenlegi iszlámista vezetés presztízsének védelmében arra hivatkozik, hogy a
mákültetvények már jóval a tálib uralom előtt is az afgán mezőgazdaság részét
képezték. A rezsimnek természetesen van drogellenes törvénye és egy hivatalnoka, aki
alkalmanként látványosan felszámol egy ültetvényt vagy bezárat egy laboratóriumot.
Egyik legutóbbi közszereplése során például elrendelte, hogy minden mákültetvény
30 százalékát számolják fel. Az állam ugyanakkor 10 százalék adót szed be a
megtermelt és eladott afgán mák után, mondván, a termék önmagában nem számít
drognak, adózás szempontjából ugyanolyan élelmiszer, mint például a búza. Ez
azonban nem mentesíti az államot felelőssége alól, hiszen nemcsak a máktermelő
parasztokat adóztatja meg, hanem közvetlen adót vet ki a heroin-laboratóriumokra is. A
pesávári rehabilitációs klinika egyik betege szerint munkahelyén egy kiló eladott
morfium után a tálib vezetés 55 dollár adót zsebel be. Az illető szerint egy
laboratóriumban mákszezon idején a megtermelt napi adó elérheti akár az 5500
dollárt is, a megkérdezett személy munkahelyének környékén ugyanakkor legalább
húsz másik hasonló üzem is működik.
Az ópiumot gyakorlatilag szabadon lehet vásárolni Afganisztán bazáraiban. Az egyik
leghírhedtebb ilyen hely a tálib fővárostól, Kandahártól néhány órás autóútra
eső Szangin városa. Bernard Frahi, az ENSZ drogellenes ügynökségének iszlamabádi
vezetője szerint a körülbelül 500 helyiségből álló bazár csaknem fele ópiumot
árul. A boltok előtt mérlegek állnak, belül plasztik zacskókban tárolják a nedves
ópiumot, illetve gondosan egymásra pakolva a száraz ópiumot. Az ENSZ-biztos szerint
volt olyan kereskedő, aki a tavalyi év során 28 ezer kilogramm ópiumot adott el, 132
ezer dollár bruttó bevételre szert téve ezáltal.
Még a bazároknál is veszélyesebb azonban az iráni, a tadzsik és a pakisztáni
határ, ahol a drogcsempészeknek gyakran a határőrökkel kell megküzdeniük. Az iráni
határon már szinte felmorzsoló háborúhoz hasonló helyzet alakult ki, amelyben
Teherán 1983 óta több mint 2650 katonáját veszítette el az afgán csempészek elleni
küzdelem során. Egyedül november elején például harminc iráni határőr vesztette
életét, mikor egy drogkonvojt próbált megállítani. Téves az a tálib felfogás,
hogy a kábítószer úgyis "csak a hitetleneket" sújtja – állítja a Newsweek
–, hiszen az afgán drog legalább annyira pusztít a muzulmán világban, mint bárhol
máshol. Bár Afganisztán bizonyos részein szintén gondokat okoz a
kábítószer-fogyasztás, egyelőre azonban nem olyan súlyú probléma, mint például
Iránban, ahol jelenleg egymillió drogfüggő él. "Afganisztán egy szegény ország.
Húsz éven keresztül nem művelték a földeket, nem működtek az iskolák, az utak
tönkrementek. Az ópiumon kívűl nem maradt más lehetőségünk" – panaszkodik
Hazrat Gulan, volt középiskolai irodalomtanár, ma ópiumtermelő, akinek nyeresége
Teheránban, Párizsban vagy máshol egy másik ember romlását fogja jelenteni.
Állami feketepiac
Az Intelligence Digest cím? brit szakfolyóirat szerint nemcsak a kábítószercsempészek
végeznek illegális kereskedelmet Afganisztánban. A különféle árukkal, üzemanyaggal
és élelmiszerrel való üzérkedés szintén virágzik. E nemzeti hagyomány az 50-es évekre
vezethető vissza, amikor Pakisztán hozzájárult ahhoz, hogy Afganisztán Karacsiból
importáljon vámmentes árukat. Az állam által is védelmezett feketepiac rendkívüli
méreteket kezdett ölteni, mikor 1994-ben a Talibánnak sikerült elfoglalni Kabult. A
Karacsin keresztüláramló "vámmentes" áru értéke 1980-ban még csak 50 millió
dollárt tett ki, 1993-ban már 128 millió volt, 1995-re pedig elérte a 266 millió dollárt.
A Világbank becslései szerint 1997-ben a Pakisztán és Afganisztán közötti csempészkereskedelem
hozzávetőleg 2,5 milliárd dollár volt összesen, amelynek eredménye, hogy a helyi
termelőüzemek gyakorlatilag teljesen versenyképtelenné válnak az olcsó külföldi
termékekkel szemben. A feketekereskedelem óriási állami bevételkiesést is jelent
Pakisztánnak, amely miatt 1998-ban 30 százalék hiányt volt kénytelen elkönyvelni
Iszlamabád. A tálib kormány ezt a problémát azzal hidalja át, hogy vámot vet ki a
csempészárukra is. Ennek eredménye, hogy a drogüzlet után a második legjövedelmezőbb
állami bevétel a csempészet támogatása.
Az ENSZ egyik szakosított intézményének hivatalos kiadványa Afganisztánról a következő
tényeket állapítja meg:
Afganisztán 1999-ben 4600 tonna ópiumot állított elő, kétszer annyit, mint a korábbi
évben.
A tálibok által ellenőrzött területek teszik ki az Afganisztánban előállított
ópium 96 százalékát.
A tálib kormányzat Herát városában mintaüzemeket állított fel, melyekben a
heroinkészítés leggazdaságosabb módjait tanítják.
A tálib kormány 20 százalék adót vet ki az ópiumdílerek tevékenységére.
A drogbárók nagy befolyással bírnak a bankszférára, amely kedvező hitelekkel támogatja
a mákültetvények tulajdonosait.
1999. 12. 11. (III/49)
