A sokak által lesajnált angol kiscsapat olyan nagy klubokon keresztül verekedte át magát a sorozat döntőéig, mint a Basel, a Sahtar Doneck, a Juventus vagy a Wolfsburg. Ami számunkra édessé és igazán emlékezetessé tette ezt a tündérmesét, hogy a főszereplője nem más volt, mint az elmúlt 20 év legjobb magyar labdarúgója, Gera Zoltán. 

 

A siker-sztori csúcspontja 2010. április 29-e volt, amikor a Fulham egy idegenbeli 0-0 után fogadta azt a Hamburgot, mely a továbbjutás esetén hazai közönség előtt léphetett volna pályára. 

 

Az első félidőt a hamburgiak kezdték jobban, a csapat horvát támadója Petrics egy óriási szabadrúgásgóllal szerzett vezetést. A félidőben így 0-1 volt a meccs állása. A második játékrészben két gól kellett a Fulham döntőbe jutásához. Az egyenlítő találatot Davies szállította, majd a 76. percben jött Gera és az ő zsenialitása. Egy lecsorgó szögletet felpörgetett majd a kapunak hátnak állva ballal a védők lábai mellett a kapuba bombázott. A kezeit az égbe emelő Zolit a csapata maga alá temetve ünnepelte. A mérkőzés hátralevő részét és a továbbjutást egy emberként szurkolta ki a stadionban helyet foglaló szurkolók és az idehaza a tévékészülékek előtt ülő magyarok. 

 

A lefújást követő mámor:

 

 

Zoli így emlékezett ma egy instagram bejegyzésben: „Ma 10 éve, hogy legyőztük a Hamburgot az Európa Liga elődöntőjében! Tényleg ilyen nagy öröm volt a győztes gól. Nagyszerű csapatunk volt.”

 

 

 

---