A lexisz Ciprasz erre tett kísérletet, és négy év után pártjával ellenzékbe szorult. A német és francia bankok érdekeit szolgáló uniós döntéshozók ünnepelhetnek – a görög államot tönkretevő szocialista-konzervatív váltógazdaság egyik pártja, a jobbközép Új Demokrácia visszatért a hatalomba, élén a pártot családi vállalkozásként működtető Micotákisz-klán új generációjának képviselőjével, Kiriákosz Micotákisszal.
De mit üzen Ciprasz bukása Európa kormányainak, különösen azoknak a „populista” politikusoknak, akiknek saját választóik elvárásai fontosabbak, mint a német–francia érdekeket képviselő brüsszeli adminisztráció diktátumai? Azt, hogy vannak helyzetek, amikor a választói elvárások és a brüsszeli (valójában berlini) diktátumok között választani kell, nem lehet nekik egyszerre megfelelni. És ha a „populista” kormányok elkezdenek Berlin (azaz a német ipari és pénztőke) szája íze szerint politizálni, jó esetben választási vereséggel, rosszabb esetben megsemmisüléssel kell otthon szembenézniük.
2019.07.12. (XXIII/28)
