Még létezett a Római Birodalom, amikor 451 tavaszán Attila hun király galliai hadjárata során sorra foglalta el a városokat, és a Szajna-völgyben Párizs ellen vonult. A városban pánik tört ki, de egy bátor keresztény nő, a később szentté avatott Genovéva a folyó közepén fekvő szigetre összegyűjtötte a hívő asszonyokat, hogy imádkozzanak a megmenekülésért. Tény, hogy Párizs határában Attila meggondolta magát, és inkább Orléans ellen vonult. Hamarosan a catalaunumi csatában a hun nagykirály addigi diadalmenete is megtorpant.
A Szajna-sziget – ahol az ókorban pogány kultuszhely állt – ettől kezdve keresztény zarándokhellyé vált. Előbb egy román kori bazilikát emeltek itt, majd ennek helyén VII. Lajos király kezdeményezésére egy új, világraszóló katedrálist terveztek, amely kora csúcstechnológiájával, gótikus ívek és pillérek, pazar rózsaablakok, valamint égbe mutató ujjként a karcsú középső torony volt hivatott hirdetni a keresztény világ új központjának a dicsőségét. Amikor 1163-ban a király III. Sándor pápa jelenlétében letette az új katedrális alapkövét, a katolikus egyház hatalma megkérdőjelezhetetlen volt Európában: az ellenpápát állító Barbarossa Frigyes német császár is térdet hajtott a pápa előtt, miközben az európai keresztesek és templomos lovagok őrizték a muszlim uralom alól felszabadított Jeruzsálemet.
2019.04.18.(XXIII/16)
