Amikor David Cameron a 2015-ös választási kampányban beígérte a választóinak az EU-tagságról szóló népszavazást, nem hitte, hogy veszíthet. Mondhatnánk, hogy a Brexit azóta történelem, de nem az. A brit törvényhozás még mindig azon rágódik, hogy milyen formában lépjenek ki az Európai Unióból. A jelenlegi káosz közepette talán érdemes felidéznünk, hogy mégis hogyan kezdődött ez az egész.
A magányos utas
A brit miniszterelnök a 2014-es Európai Parlamenti választást követően kényszerhelyzetbe került, hiszen mindenki legnagyobb meglepetésére a Nigel Farage által vezetett UKIP az európai megmérettetésen leelőzte a Munkáspártot és a Konzervatív Pártot is. Cameron nem kockáztathatta, hogy a tory szavazókat elszipkázó rendszerellenes párt veszélybe sodorja a 2015-ös hazai választást, ezért azzal próbálta meg kifogni a szelet a rivális vitorlájából, hogy megígérte, egy esetleges győzelem esetén még abban a ciklusban kiírnak egy népszavazást a britek EU-tagságáról.
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
2019.02.08.(XXIII/6)
