Dr. James D. Watson 1962-ben a brit Maurice Wilkins fizikussal és az angol Francis Crick biológussal megosztva kapott orvosi Nobel-díjat a DNS kettős helikális, azaz az ún. kettős spirál szerkezetének felfedezéséért. Az évszázad egyik, ha nem a legjelentősebb felfedezése alapjaiban változtatta meg a molekuláris biológiai eljárásokat és forradalmian hatott az orvos- és gyógyszerésztudományokra.
Ennek ellenére „Watsonunk” évek óta gyakorlatilag tudományos páriaként kénytelen tengetni életét. A nem kimondottan előnyös helyzethez a londoni The Sunday Times-nak 2007-ben elmondott véleményét követő felháborodás vezetett.
„Rendkívül borúsnak látom Afrika jövőjét, mivel az összes szociális programunk a kontinensen azon a feltételezésen alapul, hogy az ottani emberek intelligenciája azonos a miénkkel. Ezzel szemben minden teszt azt jelzi, hogy erről szó sincs. Mindazok, akiknek fekete alkalmazottakkal kell (sic!) együtt dolgozniuk, pontosan tudják, hogy ez így van” – hangoztatta Watson. Ezt árnyalandó, igyekezett hozzátenni, hogy bár jó lenne azt feltételezni, hogy az evolúció mindenhol azonos mértékben járult hozzá az intelligencia fejlődéséhez, a magas intelligencia nem egységes eloszlású.
2019. 01.25. (XXIII/4)
