Amikor 1968 májusában Jean Genet hazatért hosszabb ázsiai útjáról, Jaques Derridával sétálgatva el volt ragadtatva a „diákforradalom” pusztításának nyomait viselő párizsi utcaképtől: „Ez egyszerűen gyönyörű!”. A lázadásokban a város eleganciáját látta, azok vezéralakját pedig „briliáns polgárpukkasztóként” méltatta.
A „kulturális forradalom” élén
Ebből a – nem csak a látható környezetre irányuló – rombolásból épített politikai pályát Daniel Cohn-Bendit, a ’68-as generáció, illetve a több országon végigsöprő diákmozgalmak két lábon járó szimbóluma. Az ominózus események epicentrumába a Nanterre-i egyetem szociológia szakos hallgatójaként került – életét egészen odáig Franciaországban született nyugatnémet állampolgárként a két országban felváltva töltött időszakok határozták meg. (Szülei a náci Németországból menekültek Montaubanba. A család később visszaköltözött az eredeti hazába, ahol Daniel tizenhét évesen a sorozás elkerülése miatt választotta a német útlevelet.) Amint azonban elkövette azt a hibát, hogy átlépte a német határt, a francia hatóságok kitiltották az országból.
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
2018. 09.21. (XXII /38)
