A közelmúltban olyan személycserék történtek a Trump-kormányban a kül- és nemzetbiztonsági politika területén, amelyek felérnek egy váltóátállítással. Egyesek szerint „álomcsapat” formálódott, olyan tagokkal, akik sokkal jobban képviselik az elnök szándékait és kampányígéreteit, ezért kinevezésük is értelmezhetőbb, mint elődeiké volt. A kritikusok – és ők a hangosabbak – viszont azzal ijesztgetnek, hogy Trump „háborús kabinetet” állított össze:
az H. R. McMaster nemzetbiztonsági tanácsadó helyére érkező John Bolton, a Rex Tillerson külügyminisztert váltó Mike Pompeo, valamint ez utóbbitól a CIA vezetését átvevő Gina Haspel mind „veszélyesen keményvonalasok”.
Az biztos, hogy a változások közvetlenül az iráni atomegyezmény sorsáról való döntés, valamint az Észak-Koreával tervezett történelmi csúcstalálkozó előtt nyomatékos üzenetnek is felfoghatók, amely a diktátoroknak, valamint a globalizmus és a külpolitikai engedékenység támogatóinak egyaránt szólhat. Nem hagynak kétséget afelől, hogy Trump szakítani akar az engedékenység évtizedek óta meghatározó, kudarcos külpolitikájával.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2018. 05.25. (XXII/21)
