A Facebook tulajdonképpen észrevétlenül hódította meg az élet különböző területeit: a politikát, a médiát, a társadalmi kapcsolatokat. Mindezt úgy, hogy még azoknak sem tűnt fel az óriáscég befolyásának valódi hatása, akik közvetlenül Zuckerberg mellett dolgoztak. Az elmúlt évben több egykori vezető fejezte ki aggályait a különböző jelenségekkel kapcsolatban.
Sean Parker, a cég egykori társalapítója és elnöke az Axios egyik rendezvényén magyarázta el, hogy miként tettek platformfüggővé több százmillió embert. Elmondása szerint az agynak adott dopaminlöketekkel (amiket a bejegyzésekre érkezett lájkok, megosztások és kommentek idéznek elő) elérték, hogy a felhasználók a lehető legtöbb időt töltsék az oldalon. A gyermekekre gyakorolt nemkívánatos hatásokkal kapcsolatban csak így fogalmazott: „Isten tudja, mit művel a gyermekeink agyával.”
Hasonlóan kemény támadást intézett egykori munkaadója ellen Chamath Palihapitiya is, aki korábban a felhasználók számának növekedéséért felelős alelnök volt. Szerinte a dopaminalapú visszacsatolás éppen a társadalom működésére van a legrosszabb hatással, ami szembemegy a gigavállalat kezdeti célkitűzéseivel. Hozzátette, a társadalom szövetét ez a platform a darabjaira bontja, így ő igyekszik a lehető legkevesebbet fent lenni, és „a gyermekeinek sem engedi használni azt a sz*rt”.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »