Ahogyan a radikális iszlám egyre borzasztóbb terrortámadásokkal sokkolja Európát, rendszerint kiéleződik a világnézeti konfliktus a bevándorlást pártoló európai elit és a nemzetállami vezetők és szekértáboruk között. A nézetkülönbség egyik sarkalatos pontja, hogy külső vagy belső forrásból érdemes-e inkább hozzáállni az egyre tragikusabb szintre jutó népességfogyás megoldásához. A probléma nagyobb, mint gondolnánk.
Egyre kevesebb gyermek születik
A kontinens egyik legnagyobb kihívása, hogy az egyre inkább csökkenő termékenységi rátát fel tudja küzdeni a szükséges 2,1-es szintre. A termékenységi arányszám a szülőképes korú női népességre jutó születések átlagát jelenti. Ahhoz, hogy a minimális reprodukció egy adott társadalomban megtörténjen, el kell érni a 2,1-es szintet, mivel így biztosítható a két szülő, az idő előtt elhalálozottak és a nem szaporodóképes egyének pótlása. Amennyiben ez a termékenységi szám 1,3 alá csökken, akkor már a társadalom drasztikus fogyásáról beszélünk. Az Európai Unió országaiban 2015-ös adatok alapján 1,58 ez az arányszám.
2017. 06.02. (XXI/22)
