Ahogyan a radikális iszlám egyre borzasztóbb terrortámadásokkal sokkolja Európát, rendszerint kiéleződik a világnézeti konfliktus a bevándorlást pártoló európai elit és a nemzetállami vezetők és szekértáboruk között. A nézetkülönbség egyik sarkalatos pontja, hogy külső vagy belső forrásból érdemes-e inkább hozzáállni az egyre tragikusabb szintre jutó népességfogyás megoldásához. A probléma nagyobb, mint gondolnánk.
Egyre kevesebb gyermek születik
A kontinens egyik legnagyobb kihívása, hogy az egyre inkább csökkenő termékenységi rátát fel tudja küzdeni a szükséges 2,1-es szintre. A termékenységi arányszám a szülőképes korú női népességre jutó születések átlagát jelenti. Ahhoz, hogy a minimális reprodukció egy adott társadalomban megtörténjen, el kell érni a 2,1-es szintet, mivel így biztosítható a két szülő, az idő előtt elhalálozottak és a nem szaporodóképes egyének pótlása. Amennyiben ez a termékenységi szám 1,3 alá csökken, akkor már a társadalom drasztikus fogyásáról beszélünk. Az Európai Unió országaiban 2015-ös adatok alapján 1,58 ez az arányszám.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2017. 06.02. (XXI/22)
