A temetést megelőző megemlékezést a teheráni egyetemen tartották, és az épülethez vezető utat a helyi beszámolók szerint olyan plakátok borították, amelyeken együtt szerepel Hámenei, az iráni forradalom legfelsőbb vezetője és az elhunyt Rafszandzsáni – noha a két politikus nem szívelte egymást. A búcsúceremónián az iszlám köztársaság rezsimjének több vezetője is részt vett, maga Hasszán Rohani elnök is, akit éppúgy a „mérsékelt” vezetők között tartanak számon, mint az elhunyt államfőt; érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy Irán nukleáris és rakétaprogramja éppen az úgynevezett mérsékelt elnök idején ért el jelentős haladást. Rafszandzsáni jó kapcsolatot épített ki Oroszországgal, és kezdeményezője volt a busheri atomerőmű építésének is. Vezetésével futott fel az iráni atomprogram, vásároltak nukleáris eszközöket Pakisztántól és más országoktól.
A volt államfőt közvetlenül az iráni forradalomban kulcsszerepet játszó korábbi bajtárs, Khomeini ajatollah mellé temették, Teherán déli részén. Az iráni ellenzéki gondolkodók Rafszandzsánit egyáltalán nem a reformerek közé sorolják, sőt Khomeini harcostársaként az iráni „teokratikus” rezsim egyik megalapozója volt. 1980-89 között az iráni parlament, a medzslisz elnöke volt, az irak–iráni háború idején pedig tulajdonképpen a hadsereg főparancsnoki tisztjét töltötte be, és mint ilyen, ő irányította Bászra megszállásának hadműveletét. Ugyanakkor Khomeini az ő javaslatára kezdett béketárgyalásba Irakkal, miután nyilvánvaló lett, hogy az ország gazdasága nem tudja tovább elviselni a háború terhét.
1989-ben Rafszandzsáni megnyerte a választásokat, így az ország negyedik elnöke lett, és ki is töltötte a törvények által megengedett két ciklust. Elnöki hatalma idején jelentős geopolitikai események történtek: szétesett a Szovjetunió, és a Közel-Keleten megbomlott a nagyhatalmak kényes erőegyensúlya, a nemzetközi politikában új pozíciók kiépítése lett a feladat; ezen túlmenően az ország gazdaságának helyreállítása is nagy kihívásként állt az államfő előtt. Ennek módszerét Rafszandzsáni a liberális gazdaságpolitika eszközeiben látta: hatalma idején megkezdődött bizonyos állami vállalatok privatizációja, jelentős könnyítéseket kaptak a magánszektor vállalkozásai, és az ország aktívan próbált külföldi tőkebefektetéseket vonzani. A kultúra terén is változások álltak be: művészeti galériák nyíltak, új sajtóorgánumok jelentek meg, és újraindult a teheráni filmstúdió.
2017. 01.13. (XXI/02)
