Görögország a közvetlen államcsőd szélére került – így gondolja Klaus Regling is, az Európai Védelmi Mechanizmus (ESM) vezetője. Amennyiben a görögök nem egyeznek meg a hitelezőkkel, úgy elkerülhetetlen az összeomlás, ugyanis sem a júniusban esedékes 1,6 milliárd eurós visszafizetésre, sem a közalkalmazotti bérekre nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű pénz.
A spanyol kormány ezzel szemben pozitívan festi le a jövőt – növekedés, új befektetések, csökkenő munkanélküliség: ezek választási propagandájának főbb címszavai. Mariano Rajoy miniszterelnök kijelentette: a válságnak vége, erre viszont Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke rákontrázott, hogy 4,5 millió munkanélkülivel ez azért annyira nem lehet igaz. Ráadásul a spanyolok sem osztják az optimista hangulatot – a kétéves munkanélkülisegély-jogosultság lejártával ugyanis egyre többen kerülnek az utcára, Madridban és a nagyvárosokban egyre több a koldus, és a segélyszervezetek szerint 1,5 millió ember szorul rá az ingyenkonyhák ellátására. Ezt a hangulatot mutatják a hétvégi választási eredmények is. 1991 óta először fordult elő, hogy nem a Néppárt, hanem a szocialista Ahora Madrid koalíció fogja irányítani Madridot, a fővárost.
A két ország közül azonban úgy tűnik, mégis az járt jobban, ahol bevezették a megszorításokat. A spanyol cégek ugyanis évente legalább 400 ezer új munkahelyet hoznak létre, még akkor is, ha ezek javarészt részmunkaidősek és határozott időre szólnak (lásd Nyílik az olló című cikkünket a 32. oldalon) – a munkanélküliség ezáltal stabil és jelentős csökkenésnek indult. Bár a fiatalok között még mindig 50 százalék körül mozog, így a friss diplomások kénytelenek jóval képzettségükön alul munkát vállalni, a helyzet valóban javuló tendenciát mutat. A makrogazdasági mutatók – még ha nem is a kormányon és a politikusokon múlt – előbb-utóbb a mikrogazdaságban is érezhetők lesznek, addig azonban még el fog telni néhány év. Mindenesetre a gazdasági növekedés tavalyihoz képesti megduplázása ígéretes akkor is, ha az államháztartási hiány és az államadósság még nem a kívánt mértékű.
Az országba beáramló befektetések mértéke is növekszik, még akkor is, ha a befektetők főként nyomott áras ingatlant és értékpapírt vásárolnak. A cégek versenyképessége azonban egyre javul, és mivel 2008 óta mindenkit kirúgtak, most a növekedés miatt kénytelenek újra alkalmazottakat felvenni.
A görögöknél ehhez képest nem jelentkezik semmiféle javulás, sőt. Április végén úgy kellett a ládafiából is összeseperni minden garast, hogy eleget tudjanak tenni a kötelezettségeknek, Nikosz Voutszisz belügyminiszter pedig továbbra is azt állítja, hogy nem lesz képes az ország a már június 5-én esedékes 300 millió eurót kifizetni a Nemzetközi Valutaalapnak, az 1,6 milliárd eurót pedig „azért nem fogjuk átutalni az IMF-nek, mert ez a pénz nincs meg”. A fizetésképtelenségre valóban megvan az esély, ugyanis áprilisban már csak úgy sikerült fizetni, hogy a görögök felhasználták az IMF-be annak idején befizetett részesedésüket is a tartozás kiegyenlítésére, és minden nagykövetségről és konzulátusról is összeszedtek minden mozdítható eurócentet. Ha nem tudnak megegyezni a reformokról, júniusban jön az államcsőd, több tartalékforrás ugyanis már nem áll rendelkezésre.
Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter szerint nincs tér a kompromisszumokra, Alekszisz Ciprasz kormányfő azonban kijelentette, hogy igyekeznek olyan megoldást találni, amely mindkét oldalnak megfelel – ennek viszont egyelőre nem sok köze van a realitáshoz. Schäuble nem optimista. A Reutersnek adott interjújában azt állította, hogy még arról is igen bátor dolog beszélni, hogy egyáltalán elérhető közelségbe került volna a megállapodás, nemhogy arról, hogy akár egy héten belül sor kerülhet rá, ahogy Jannisz Varoufakisz görög pénzügyminiszter a sajtóban beharangozta a múlt héten.
Ciprasz ugyanis még azokat az ígéreteit sem tartotta be, amire pedig arcvesztés nélkül is meglett volna a lehetősége. Az év eleji nagy fogadkozás az adóelkerülők elleni harcra egyelőre nem hozott semmilyen gyakorlati hasznot, holott a Handelsblatt információi szerint a legfőbb adócsalók listája már legalább öt éve a kormány rendelkezésére áll. Ezen a listán 2092 név szerepel, amelyekből mindössze 49-et sikerült megvizsgálni – az ő együttes adótartozásuk viszont eléri a 31,3 millió eurót. Ha arányaiban nézzük a dolgot, csak ezzel a lépéssel össze lehetne szedni a következő törlesztésre a pénzt, főleg, hogy nem hivatalos becslések szerint a görögök meg nem fizetett adója legalább 76 milliárd eurót tesz ki, amiből 10 milliárdot viszonylag problémamentesen be lehetne gyűjteni, és még népszerűségvesztéssel sem járna a dolog. Ennek ellenére a mai napig nem történt előrelépés ebben az ügyben.
2015. 05. 29. (XIX/22)
