Fagyossá vált a hangulat Angela Merkel és David Cameron között, és úgy tűnik, hogy a brit miniszterelnök eljutott egy olyan pontig, ahol Nagy-Britanniát nem marasztalják tovább az EU-ban. Az elmúlt évek dramaturgiája szerint a britek folyamatosan lebegtették az EU-ból való kilépést, ha Brüsszel nem enged követeléseiknek. Legutóbb éppen alig két hete került erre sor a Nagy-Britanniának kiszámlázott több mint kétmilliárd euró miatt (Benyújtották a számlát. Hetek, 2014. október 31.). A Der Spiegel beszámolója szerint fordult a kocka, és Angela Merkelnek ezúttal elege lett a különutas brit politikából – Angela Merkel nem fogja tovább az unióban marasztalni Nagy-Britanniát, ha Cameron újra a kilépéssel fenyegetőzik. Ennek elsődleges oka nem az a pénz, amit a britek nem akarnak Brüsszelnek december 1-jéig befizetni, hanem a munkaerő szabad vándorlásának tervezett korlátozása. Ez az Európai Unió egyik olyan alapelve, amit Merkel nem akar megváltoztatni a britek kedvéért.
A bevándorlás korlátozása David Cameron és a toryk kampányának kulcseleme volt már 2010-ben is. Ennek az elsődleges oka pedig nem az, amivel érvelnek – hogy a kelet-európai bevándorlók tömegei a szociális juttatások miatt érkeznek Nagy Britanniába –, hanem a választói akarat
felismerése. Hiába hoznak hasznot ugyanis a brit gazdaságnak a kelet-európai bevándorlók, ha a választók úgy érzik, hogy túl sok a lengyel (és magyar) Nagy-Britanniában. A 2010-es választást követően a hivatalba lépő kormány fűnyírószerű kvótarendszert vezetett be a nem EU-s bevándorlókra nézve, nem tekintve arra, hogy a bevándorló atomfizikus vagy szakmunkás. Az eljárás ellen számos alkalommal protestáltak neves tudósok azzal érvelve, hogy a grafén felfedezéséért járó Nobel-díjjal sem büszkélkedhetne Nagy-Britannia, ha akkor érvényben lettek volna az új bevándorlási szabályok – lévén, hogy a díjazottak orosz származásúak.
Ezzel a rugalmatlan szigorral sikerült jelentősen csökkenteni a bevándorlás mértékét, de a legutóbbi évben még így is mintegy 243 ezer bevándorló érkezett a szigetországba. A további csökkentés tehát csak úgy lehetséges, ha az EU-s polgárok bevándorlását is szabályozzák. Erre több elképzelés is létezik: az egyik szerint kiutasítanák az országból azokat az EU-s bevándorlókat, akik három hónapnál tovább nem rendelkeznek munkával. Egy másik elképzelés szerint pedig be sem léphetnek az országba, ha nincs valamilyen állásajánlatuk már előre. A Der Spiegel által kiszivárogtatott információkra George Osborne pénzügyminiszter a BBC Breakfast című reggeli műsorában reagált a héten. Osborne szerint nincs akkora véleménykülönbség a bevándorlás kérdésében, mint ahogyan azt a Der Spiegel állítja. „Jó tárgyalásaink voltak a németekkel. Néhány napja magam is Berlinben voltam, és azt tapasztaltam, hogy megértik a brit polgárok azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy Európa minden részéből idejönnek az emberek, hogy igénybe vegyék a szociális juttatásokat. Ez ugyanis hatalmas terhet jelent a közigazgatási szervek számára, és a brit közvélemény megoldást szeretne erre a kérdésre.”
A Der Spiegel beszámolója szerint azonban a német kormány korántsem annyira megértő ebben a kérdésben, mint ahogyan azt Osborne beállítja. Ráadásul a pénzügyminiszter érvelése már a jövő évi választási kampány részének tekinthető. A 2011-es népszámlálás adatai ugyanis nem azt a képet mutatják, amelyről George Osborne beszámolt. Szó sincs arról a hatalmas munkanélküli kelet-európai tömegről, amely a segélyek és a szociális jutattások reményében vándorol ki Nagy-Britanniába. A népszámlálás adatai szerint ugyanis az ott élő lengyel bevándorlók 82 százaléka rendelkezett 2011-ben munkahellyel, ami 12 százalékkal több, mint a Nagy-Britanniában születettek között mért 69 százalék. Mindemellett, ha az összes EU-s állampolgár – a nyugat-európai országokból érkezőket is beleszámolva – foglalkoztatását hasonlítjuk össze a brit állampolgárokéval, akkor is az látszik, hogy a bevándorlók körében 4 százalékkal magasabb volt a foglalkoztatottság, mint az „őslakosok” esetében.
2014. 11. 07. (XVIII/45)
