Stockholm tudatosan nem egyeztetett szövetségeseivel arról, hogy elismerné a palesztin államot. „Reméljük, hogy a döntésünk új lendületet ad a Közel-Keletről zajló vitának” – állította Margot Wallström svéd külügyminiszter a Reuters tudósítójának. Wallström egyébként maga sem tagadta, hogy a Palesztinával kapcsolatos bejelentés politikai irányváltást jelez. „Új szerepet Svédországnak a világban!” – ezt írta a Twitteren a stockholmi kormánydöntés után az új külügyminiszter, aki azt is jelezte, hogy ezentúl kisebb lelkesedéssel kívánnak részt venni a NATO-együttműködésben, viszont több feladatot kívánnak vállalni az ENSZ-ben, különösen a leszerelés terén.
„Egyúttal feminista külpolitikát kívánunk folytatni, amelyben a béke és biztonság kérdéseiben is érvényesíteni kívánjuk a női szempontokat” - mondta Wallström, aki korábban a háborús zónákban zajló szexuális erőszak elleni küzdelemért felelős ENSZ-különmegbízott volt.
Bár az még nem egyértelmű, hogy a palesztin állam kilátásba helyezett elismerése miként függ össze a női jogokkal, a bejelentés máris nagy indulatokat váltott ki. Palesztin oldalról természetesen üdvözölték a gesztust. Mahmúd Abbász megköszönte, hogy a svéd kormányfő ilyen gyorsan beváltotta 2012-ben Ramallahban tett ígéretét, és kifejezte, hogy reméli, más európai uniós országok is követni fogják a stockholmi példát.
A washingtoni kormány azonban „idő előttinek” nevezte a svéd döntést, amellyel kapcsolatban nem zajlott előzetes egyeztetés. Az új kormányfő a tengerentúli kritikára azt felelte: „Számítottunk a bírálatokra, de mindenkinek meg kell értenie, hogy nem az Egyesült Államok diktálja a külpolitikánkat.” A miniszterelnök számára egyébként néhai elődje, Olof Palme a példakép, aki szintén kiváltotta az Egyesült Államok kritikáját, amikor bírálta a vietnami háborút és kommunista államokba – köztük Kubába – utazott a hetvenes és nyolcvanas években. Löfven szerint az elmúlt időben a svéd külpolitika túlságosan belesimult a szövetségesi politikába, és ezen változtatni akar. „Svédország láthatóbb lesz a jövőben” – véli Ulf Bjereld, a Gothenburgi Egyetem politikatudomány-professzora, aki szerint a függetlenebb irányvonal nemcsak Washingtonnal, hanem Brüsszellel szemben is különutas lehet majd. A palesztin kérdés kapcsán a svéd kormány a radikális lépéstől azt várja, hogy sikerül kibillenteni az ügyet a jelenlegi holtpontról.
A kezdeményezés árát azonban Izraelnek kellene megfizetnie, hiszen a svéd álláspont Ciszjordánia mellett Kelet-Jeruzsálemet is – beleértve az Óvárost a zsidó negyeddel és a Templom-heggyel – a leendő palesztin főváros számára ítélné oda. Az izraeli külügyminisztérium berendelte a svéd nagykövetet, Benjamin Netanjahu miniszterelnök pedig kijelentette, hogy „az egyoldalú lépések nem segítik elő a békét, éppen ellenkezőleg, csak távolabb tolják a megegyezés lehetőségét”. Az izraeli vélemények szerint az új stockholmi kormány az elhamarkodott döntéssel meg sem próbálta érdemben tanulmányozni a tényeket, hanem egyoldalúan a palesztin álláspontot fogadta el. Svédország egyike volt azon európai államoknak – többek között Franciaország, Olaszország és Spanyolország oldalán –, amelyek 2012-ben az ENSZ-közgyűlésen megszavazták a palesztin delegáció megfigyelői állami státusát.
Izrael azonban Svédországtól függetlenül is nemzetközi bírálatok célpontja lett az elmúlt héten. Alig ért véget Benjamin Netanjahu találkozója Barack Obamával, Josh Earnest fehér házi szóvivő bírálta a döntést, miszerint Kelet-Jeruzsálemben 2600 újabb lakás épülhet. „Az ilyen lépések még a legszorosabb szövetségeseket is eltávolíthatják Izrael mellől, és megmérgezik az atmoszférát, nemcsak a palesztinok, hanem az arab államok felé is” – állította Earnest. Ezt a vádat Netanjahu „békeellenesnek” nevezte, amely „ellentétes az amerikai érdekekkel, amelyek például a Vaskupola rakétavédelmi rendszer támogatásában nyilvánultak meg”. Nir Barkat jeruzsálemi polgármester pedig kijelentette: a kritikák ellenére „teljes erővel” folytatják az építkezést, mert nem fogadják el azt, hogy az izraeli fővárosban etnikai alapon különbséget tegyenek a polgárok között. „Ahogy szabadon vásárolhatnak arab lakosok ingatlanokat Jeruzsálem egész területén, úgy ez igaz a zsidó lakosokra is” – mondta a polgármester.
2014. 10. 10. (XVIII/41)
