Az ukrán törvényhozás az EU parlamentjével egy időben fogadta el az integrációs paktumot, amelyet mindkét részről hangos ováció fogadott. Ukrajna részéről azonban nem lehet azt mondani, hogy elérte volna a célját, inkább egy folyamat vette kezdetét. Az állami intézményrendszer európai modell alapján történő átalakítása még csak ezután indul, és nem tudni, hogy képes lesz-e végrehajtani a szükséges változtatásokat a posztszovjet ország, ahol a korrupció és a feketegazdaság mértéke a nemzeti összterméknek körülbelül a negyedét teszi ki. Az Európai Unió előírásai mindezek figyelembevételével nemcsak szimbolikusak, hanem intézményi átalakításokat követelnek, és nem csak a kereskedelem terén: a korrupció, az oligarchátus és az állami működés anomáliáinak visszaszorítását is elvárják.
A dokumentum elfogadásával egy napon az ukrán törvényhozás még egy fontos döntésre jutott: az államot föderalisztikus formában alakítják át, speciális státuszt adva a szakadárok által ellenőrzött megyéknek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a donyecki régióban sokkal erősebb önrendelkezési jogokat kapnának a harcok által érintett megyék – a gond csak az, hogy a magukat korábban „föderalizációpártinak” nevező szeparatisták már bejelentették, hogy a kiindulási alap a tárgyalásoknál a terület szuverenitása. A Donbassz oroszpárti lakossága lehetetlennek tartja az ellenséges ukrán állam kötelékében maradást, míg az ukránpártiak azt kérik a kijevi hatalomtól, hogy ne hagyják orosz terroristák kezében a terület vezetését.
Ukrajna történetének legnehezebb tele elé néz, hiszen rendezetlen számlája miatt Oroszországtól nem fog gázhoz jutni, a keleti régiók pedig a törékeny és gyakran megsértett fegyverszünet idejére nyugodtak csak meg. Mindezt tetézi, hogy az egyre nehezebb gazdasági környezetben élő ukránokban a szociális problémák mellett gyűlik a feszültség a feltáratlan korrupciós ügyek miatt is: egyre gyakrabban látni szemetes konténerben landoló parlamenti és önkormányzati képviselőket – akikről ugyanis kiderül, hogy bevallatlan vagyonuk van, a Majdan téri tüntetések szervezői kukába hajítják.
Ilyen körülmények között zajlik az október 26-ára kiírt választások kampánya. A közvélemény-kutatások szerint az elnök által vezetett Petro Porosenko Blokk a szavazatok mintegy 45 százalékát fogja megszerezni. Olga Balakireva, a Szocialnij Monitoring intézet elemzője a BBC orosz nyelvű kiadásában egyfelől azzal indokolta Porosenko pártjának népszerűségét, hogy nem látnak rajta kívül alternatívát, másrészt az elnök minden politikai erőt integrálni tudott. Az elnökről a választókban olyan kép alakult ki, mint aki képes lesz a konszolidációra és a Majdanon követelt reformok végrehajtására is. Ezen túlmenően pedig a nagy közös ellenséggel – azaz Oroszországgal – szemben minden EU-párti politikai erő képes összefogni. Ilyen módon a Ráda összetétele egyfelől megváltozik, másrészt viszont a politikai pártok továbbra sem demokratikus választások alapján formálódnak, hanem személyes elkötelezettségek, üzleti érdekek vagy rokoni kapcsolatok alapján.
Több régióban nagybirtokos gazdák vezetik a listát, így az új parlament összetétele tarka lesz, de kérdéses, hogy a felkészületlen politikai vezetők és az igazgatás területén képzetlen apparátus hogyan birkózik meg a választók legfőbb igényével, az intézményrendszerek demokratikus átalakításával. Az ukrán politológusok véleménye szerint, ha Porosenko képes lesz saját és társadalmi rétegének érdekei fölé emelkedni és végrehajtani a szükséges reformokat, akkor De Gaulle-hoz hasonló államférfiúi érdemeket szerezhet, egyébként pedig bukott oligarcha marad, aki elszalasztott egy történelmi esélyt az ország átalakítására.
2014. 09. 19. (XVIII/38)
