Egyes vélemények szerint a határon túliak szavazata segítette a Fideszt az újabb kétharmad elérésében. Mi a véleménye a magyarországi választásokról? Hogy látják ezt a kérdést Önök Erdélyben?
– Egy-egy választás eredménye mindig az aktuális társadalmi állapotokat tükrözi. Nincs olyan, hogy a társadalom jobb, mint a politikai elit, vagy a politikai elit jobb, mint a társadalom. Azt a tükröt, amelyet most felmutatott a magyar társadalom, mindenkinek a maga helyén kell értékelnie. Ilyen értelemben én nem szeretném külön kommentálni az anyaországi választások eredményét. Mindenkinek, aki bejutott a demokratikus pártok közül, mi a következő esztendőkre a legbölcsebb döntéseket kívánjuk. Természetesen a mi szempontunkból az a legfontosabb, hogy Magyarországnak szava legyen a régióban, szava legyen Brüsszelben, ehhez erős legitimitással rendelkező kormányra van szükség. Nagyon sajnálom, hogy a határon túli magyar állampolgárok szavazatai hirtelen ilyen mértékben megosztották a magyar társadalmat.
Nekem már korábban is az volt a határozott álláspontom, hogy a választási jog kiterjesztését úgy kell menedzselni, hogy a magyar közösséget – mindegy, hol élnek az emberek, Erdélyben, Budapesten, a Felvidéken vagy a Vajdaságban – ne ossza meg a szavazati jog megadása. Ismereteim szerint nem a határon túlról érkezett voksok miatt született meg a kétharmados többség. Ha valaki ebbe az irányba akarna bűnbakokat keresni vagy felelősséget hárítani, a legrosszabb úton jár, hiszen az erdélyi voksok csak szimbolikus tartalommal bírtak ebben a döntésben. Ami számomra a legbosszantóbb és leginkább aggodalomra ad okot, az a Jobbik táborának drámai növekedése. Közép- és hosszú távon az látszik, hogy a szélsőjobb megerősödése ellen komolyabb erőfeszítést kell tenni. Nagyon határozottan végig kell gondolni, hogy mit érdemes alkalmazni ellenzéknek és kormánypártnak a jelenséggel szemben, mert Magyarország számára szerintem a legnagyobb gond az lesz, ha a következő esztendőkben a Jobbik tovább növekedik, és esetleg kormányváltó erővé növi ki magát.
2014. 04. 30. (XVIII/18)
