hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Elvágyódók - Miért zöldebb a szomszéd kertje?

2014. 04. 20.
Április elején egy lengyel ellenzéki képviselő, Artur Debski arra vállalkozott, hogy minden külső segítség nélkül pár hétre Londonba költözik, és mindössze heti 100 fontból fog megélni. Mindezt azért teszi, hogy megértse, vajon miért döntött az utóbbi években 1 millió lengyel honfitársa úgy, hogy inkább a szigetországban boldogul. Persze van, aki szerint ez az egész csak olcsó politikai PR-fogás.

De kezdjük „bemelegítésként” egy találós kérdéssel! Melyik országról van szó? Lakosságának harmada idősebb, mint 65 év, az itt élők 30 százaléka fekete bőrű vagy ázsiai, 25 százalékuk muzulmán, a felnőttek közel harmada egyedülálló szülő, és a 16 év alatti lányok 15 százaléka már várandós. Lehet tippelni, de inkább eláruljuk: ez ma az Egyesült Királyság rövid demográfiai jellemzése – az Ipsos Mori szerint. És ezek még csak nem is a legmeglepőbb számadatok. Mit szólnak például ahhoz, hogy ma már a leggyakrabban beszélt idegen nyelv Angliában és Walesben a lengyel, vagy, hogy a 2011-es cenzus szerint már 579 ezer lengyel él életvitelszerűen a szigetországban, és eszük ágában sincs hazamenni (habár ez a szám 2003-ban még csak 75 ezer volt)?
A lengyel központi bank adatai szerint az Angliában dolgozók egyre kevesebb pénzt utalnak haza, és egyre többen döntenek úgy, hogy végleg kitelepülnek. A lengyel fiatalok 70 százaléka pedig már most azt tervezi, hogy elhagyja a szülőföldjét.
Nem csoda, hogy ezek a számok aggasztják a lengyel politikusokat. Most Artur Debski liberális párti képviselő vállalkozott arra, hogy elmegy Angliába és megnézi, „mit csinálnak ott jobban”. Persze erre rögtön kontrázhatnánk – mint ahogy sokan meg is teszik –, hogy a nagyobb GDP-t nehéz lesz importálni, de ez legyen az ő gondja! Debski – előzetes elképzelései szerint – egy konyhán dolgozna, és éjszakai szállón aludna napi 10 fontért. Emellett tervezi, hogy egy munkaközvetítőt is megkeres, mert ezekről is jókat hallott otthon. Néhány napja pedig – küldetéséhez illően – fapadossal és egyetlen bőrönddel meg is érkezett Londonba. „Már két napja vagyok itt, és még nincs munkám. Nem egyszerű!” – mondta a MailOnline-nak a politikus, aki még az angol nyelvet sem beszéli túl jól. „Célom, hogy találjak egy munkát, ami legalább 6,50-et fizet óránként, és akkor maradnék legalább 10 napig. De a lényeg, hogy itt vagyok.” Debski szerint a lengyel állásközvetítők nagyon drágán és eredménytelenül működnek, így örülne, ha ezen a téren valami jó példával a zsebében térhetne haza Angliából.
A lengyel emigránsok tulajdonképpen a második világháború után kezdték el komolyabban célba venni Angliát – identitásválságtól sújtva és önnön „európaiságuk” újrafogalmazását keresve. 2004 után pedig, amikor Lengyelország az Európai Unió tagja lett, a bevándorlási trend ismét megváltozott. Majd jött a 2008-as válság, és csak 2011-ben már 45 ezren települtek be.
Az elmúlt évtizedben a lengyel kultúra szinte „beleivódott” a brit társadalom hétköznapjaiba – írja a The Telegraph cikke.
A legnagyobb élelmiszerláncok már külön polcokat szentelnek a lengyel ételek és italok számára. Csak Londonban már 10 lengyel templom működik, miközben az ország több pontján kétnyelvű útjelző táblákkal találkozhatunk. Ezenkívül több száz – lengyelek által működtetett – klub és pub található az országban, továbbá rendszeresen jelennek meg lengyel színdaradok, művészeti kiállítások és újabban lengyel írók tollából származó krimik is – angol fordításban. A hivatalos statisztikák szerint 2011-ben több mint 20 ezer gyermek született az országban lengyel anyától, és ennek megfelelően a vegyesházasságok száma is megugrott az utóbbi időben. Manapság egyre több lengyel válik az Egyesült Királyságban lakástulajdonossá, üzlettulajdonossá és – ami még fontosabb – adófizetővé. De hogy történhetett ez ilyen gyorsan? – teszi fel a költői kérdést a Telegraph. A válasz a munka – mondja erre Robert Szaniawski, a londoni lengyel nagykövetség munkatársa. „Ez a legfontosabb tényező. Legtöbbjük kisvárosból származó fiatal, tele ambícióval és kalandvággyal, tehát idejönnek… Emellett rugalmasak, azt csinálják, amire igény van. És ez a hajlandóság segíti az integrációjukat” – magyarázza Szaniawski.
Adam Zamoyski brit történész így jellemzi a lengyel nemzeti karaktert: „Briliáns dolgozók, különösen fizikai munkákban. Amikor pedig külföldön vannak, még jobban odateszik magukat, és úgy viselkednek, mint a népük nagykövetei.” Angliával kapcsolatban pedig jó tapasztalataik vannak: míg a franciák és a németek többnyire cselédként kezelik őket, a britek kedvesek hozzájuk.
És ezt ők valóban meghálálják. Persze, a nagymértékű bevándorlással mindig együttjárnak a különféle feszültségek, az egyes bevándorlási hullámokkal jövők eltérő attitűdje okozta problémák. Ez a lengyel populációval sincs másként, habár a „lengyel mérleg” kiemelkedően pozitív. Alig van köztük munkanélküli, a tb-t jóval kisebb arányban veszik igénybe, mint a helyiek, és összességében 34 százalékkal több járulékot fizetnek, mint amennyi támogatást kapnak – emlékeztet a The Guardian. Ennek tükrében is érdekes az a fiaskó, ami év elején robbant ki lengyel és brit politikusok között. Idén januárban nagy vihart kavart David Cameron kijelentése, miszerint a lengyelek „kihasználják” a szigetország jóléti rendszerét. Donald Tusk lengyel miniszterelnök – egységfrontot képezve a helyi ellenzékkel – válaszul radikális lépésekre szánta el magát: közölték, hogy az uniós bevándorlási törvények minden változtatását megvétózzák a jövőben. Tusk felindultságában még azt is kijelentette, hogy jótékonysági árverésre bocsátja azt a Robin van Persie (Arsenal) mezt, amit Camerontól kapott. A két ország összefonódását viszont jól mutatja, hogy amikor egy lengyel képviselő „bosszúból” a Tesco bojkottálására szólít fel, nem mást tesz, mint gyakorlatilag egy lengyel zsidó emigráns családi üzletét rombolja, amely – többek között – 30 ezer lengyelnek ad munkát 1500 helyi beszállítóval, miközben évi 100 millió font adót fizet be az államkasszába – hívta fel erre a figyelmet a The Guardian cikke.
A kormányzat felfogása a „lengyel helyzetről” és a helyi tapasztalatok nagyon eltérőek. Ami a Downing Street 10 szám alatt riadalmat kelt, az helyi szinten munkaerőhiánnyal küzdő vállalkozások újraéledését és öregedő települések megfiatalodását jelenti. Ráadásul Nagy-Britannia jóval képzettebb lengyeleket kapott, mint például Németország vagy az Egyesült Államok – teszi hozzá a The Economist. Eleinte beérik alantasabb munkákkal, de amint rendesen megtanulják a nyelvet, és a szociális hálóba is jobban beilleszkednek, rögtön feljebb lépnek. Régi helyükre meg jöhetnek a románok és bolgárok – mint a szerencsepróbálók újabb hulláma. Persze az ő kedvező fogadtatásuk már nincs garantálva: felmérések szerint ma már a briteknek csupán 33 százaléka gondolja azt, hogy a szabad munkaerő-áramlás jó dolog.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!