„Megállt mellettem egy autó, és a sofőr, egy fekete férfi megkérdezte tőlem, hogy zsidó vagyok-e. Amikor igennel feleltem, köpött egyet felém, majd továbbhajtott” – osztotta meg történetét az online kutatás végzőivel egy harmincas férfi az Egyesült Királyságból. Az Európai Unió nyolc országában – az Egyesült Királyság területén, Franciaországban, Németországban, Belgiumban, Magyarországon, Olaszországban, Svédországban és Lettországban vette fel az adatokat a FRA, azaz az unió alapvető emberi jogokért felelős ügynöksége. A jelentés az első kísérlet az antiszemita bűncselekmények mértékének és természetének felmérésére – az eredmények segítségével megpróbálnak fokozott védelmet biztosítani az áldozatoknak, akik többségükben nincsenek tisztában a jogaikkal. A kép azonban nem lehet teljes, hiszen a 28 uniós tagállamból mindössze 13 gyűjt ilyen adatokat. A jelentés azért is egyedülálló, mert a feldolgozott adatok rendszerint nem kerülnek a rendőrség látókörébe – holott a jogszabályi háttér adott volna ehhez.
A felmérésben 5900 személy vett részt. A válaszadók kétharmada szerint az antiszemitizmus problémát jelent az említett országokban, háromnegyedük szerint pedig növekedett az elmúlt öt évben. Hasonlóan vélekednek az interneten tapasztalható antiszemita megnyilvánulásokról is, amelyeket 75 százalékuk talált aggasztó mértékűnek.
A jelentés arra mutat rá, hogy az antiszemitizmus Európában nem szélsőséges eszmeként, hanem sokkal inkább a társadalomba mélyen beépült szokásrendszerként van jelen. Egy németországi férfi arról számolt be, hogy az őt ért antiszemita támadások jellemzően nem neonáciktól, nem is szélsőbalosoktól, hanem magukat a politikai középbe soroló, átlagos emberek részéről érkeztek. Ezzel egybevág egy Olaszországban élő hölgy tapasztalata, aki szerint a legtöbb inzultus szóbeli, és nem politikai vagy hitbéli meggyőződés, hanem egyszerű tudatlanság áll mögöttük.
Sokszor sajnos éppen azokat az intézményeket itatja át leginkább a durva antiszemitizmus, amelyeknek a társadalom felvilágosítását kellene szolgálniuk. Egy angliai hölgy a következő esetet említette: „A fiamat az egyetemen néhány hallgató arra akarta kényszeríteni, hogy disznóhúst egyen. Azt gondolták, hogy ez jó vicc.” A felmérésben részt vett olyan egyetemi oktató is, aki a hallgatók és tanártársai részéről megnyilvánuló antiszemitizmus miatt hagyta ott a munkahelyét. Azóta sem tudott új munkát találni – szintén az Egyesült Királyság területén.
A fenyegetések és zaklatások komolyságát az is mutatja, hogy az érintettek harmada ezek hatására elhagyta az országot, amelyben addig élt. A menekülésnek ezt a drasztikus módját a legtöbben Franciaországban választották, ahonnan a sértettek fele emigrált. Nem sokkal marad le ettől Magyarország, ahol ez a szám 47 százalék. A felmérés szerint a zsidó származású polgárok egyre rosszabbul érzik magukat szülőföldjükön: Franciaországban a legkedvezőtlenebb a helyzet, ahol 70 százalékuk fél attól, hogy a következő évben zaklatás vagy bántalmazás áldozata lesz, míg Magyarországon 57 százalék látja ezt valószínűnek. Sokan sérelmezték a megkérdezettek közül, hogy csak akkor érezhetik magukat biztonságban, ha kerülik a vallási szimbólumok – például kipa – viselését, amit azonban a keresztények vagy a muszlimok megengedhetnek maguknak.
2013. 11. 22. (XVII/47)
