A zsidó államba és a Palesztin Hatóság területére tett kétnapos látogatás valóban baráti légkörben zajlott le a hét elején. Hollande meglepetést okozott Netanjahunak, amikor rögtön fogadtatásakor ivritül jelentette ki: „Izrael barátja vagyok.” Elődjeitől eltérően nem használta ki az első közös sajtótájékoztatót annak felsorolására, hogy mi mindenben nem ért egyet az izraeliekkel, hanem diplomatikusan végig azt hangsúlyozta: nem azért jött, hogy leckét adjon bárkinek egy rendkívül nehéz és összetett helyzetben.
Ezzel a hozzáállással nagy tetszést aratott az izraeli vendéglátók között, akik az izraeli sajtó szerint Obama márciusi látogatásának megfelelő pompával fogadták a francia elnököt. Hollande részletesen kitért az iráni kérdésben elfoglalt francia álláspontra, miszerint komoly biztosíték nélkül Párizs nem fogja támogatni a szankciók enyhítését.
A kétnapos látogatás során Hollande találkozott Simon Peresz izraeli államfővel és Mahmúd Abbásszal, a Palesztin Hatóság elnökével is. Látogatása végén beszédet mondott a Kneszetben, ahol az „izraeli gyarmatosítás” említésén kívül más vitapont nem került előtérbe. Netanjahu miniszterelnöknek és Cipi Livni külügyminiszter asszonynak komoly diplomáciai botrányt sikerült az utolsó percben elhárítania, amikor közvetlenül a hétfő esti gálavacsora előtt kiderült, hogy az izraeli kormányból meghívott hat miniszter különböző elfoglaltságokra hivatkozva visszamondta a meghívást. A vendéglátók az utolsó pillanatig a ráérő miniszterek után vadásztak (lapzártánkkor még nem teljesen egyértelmű, hogy szervezési baki vagy szándékos bojkott van a háttérben, ahogyan egy francia zsidó hírportál állítja).
2013. 11. 22. (XVII/47)
