hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Tömeglázadások muzulmán vezetők ellen
Az iszlamizmus tündöklése és válsága

2013. 07. 11.
Az elmúlt két évben, az „arab tavasz” néven emlegetett felkeléssorozat nyomán sorra születtek az elemzések és szakkönyvek arról, hogyan sajátítja ki a politikai iszlamizmus az arab országokbeli diktatúrákkal szemben támadt lázadást a saját céljaira. Az olyan, közel száz éve létező mozgalmak, mint a Muzulmán Testvériség, amely a történelem során mindig ellenzékben volt, szervezettségét és széles népi támogatottságát kihasználva sikerrel „le tudta nyúlni” az arab forradalmakat. Kérdés, hogy a szíriai polgárháború és az egyiptomi események nyomán újra kell-e gondolni ezt a forgatókönyvet.

A több mint százezer áldozattal járó szíriai vérontás nagyon sok arab embert elrettentett attól, milyen ára lehet annak, ha fegyveres eszközzel próbálják meg kiépíteni az iszlám dominanciáját a térség országaiban. Az Egyiptomban alig egy év leforgása alatt végbement gyökeres fordulat szintén azt jelzi, hogy a politikai iszlamizmusnak még sincsenek olyan mély gyökerei az arab társadalmakban, mint azt gondolni lehetett volna. Ahol képviselői hatalomra jutottak – Egyiptomban, Tunéziában, Líbiában vagy Jemenben –, sehol nem tudták bebizonyítani azt, hogy sikeres társadalmi modellt lehetne felépíteni az iszlamista saría jogrend alapján.
Az „arab tavasz” domináns erővé formálta a politikai iszlámot az arab világban. Ennek a fordulatnak az egyik legnagyobb tétje az, hogy vajon az elkövetkező években a politikai iszlám be tudja-e bizonyítani azt, hogy képes egy olyan Közel-Keletet kialakítani, amely stabil, demokratikus, ahol megvalósul a gazdasági prosperitás, az emberi jogok és a nők egyenlősége. Vagy – amint most az egyiptomi drámai események nyomán tűnik – nem képes megfelelni a várakozásoknak és még mélyebbre rántja a térséget az erőszakba, a zsarnokságba és a gazdasági hanyatlásba?
Ezekről a kérdésekről vitázott az elmúlt héten Jeruzsálemben az a politikai kerekasztal, amely a Simon Peresz államelnök által összehívott nemzetközi konferencián tekintette át a Közel-Keleten az elmúlt két évben végbement fordulat következményeit.
A kerekasztal nyitó előadását Raheel Raza, a Kanadai Muzulmánok a Holnapért elnevezésű szervezet elnöke tartotta.
A dzsihádellenes muszlim álláspontot képviselő, nemzetközi hírű aktivista és újságíró több könyvet is írt a témában. Raza elismerte, hogy más meghívottakhoz hasonlóan őt is felszólították anticionista szervezetek arra, hogy mondja le részvételét az izraeli fővárosban rendezett konferencián, ám erre – Stephen Hawking brit tudóstól eltérőn – nem volt hajlandó, mert szerinte a bojkottal szemben egyedül a párbeszéd képes érdemi változást elérni.
Raza úgy véli, hogy ma sokan összekeverik az iszlám hitet és a politikai iszlamizmust, amit ő a muszlim világot fojtogató „szörnyetegnek” nevezett. Ez a mozgalom az iszlám mindkét fő ágazatában meghatározó szerepre tett szert az elmúlt évtizedekben. A politikai iszlamizmus szunnita formáját többnyire olyan értelmiségi személyiségek alapozták meg, akik végzettségük és széles látókörük alapján az iszlám progresszió képviselői is lehettek volna. A legmeghatározóbb vezetők közül ketten egyiptomiak. Szajjid Kutub író és költő az ’50-es és ’60-as években az egyiptomi Muzulmán Testvériség egyik vezetője volt, míg Hasszán al-Bana imám a fundamentalista szervezet megalapításában vett részt. Mellettük a pakisztáni Abul Ala Maududi újságíró-teológus, a Dzsamaat el-Iszlami iszlám megújulási párt alapítója járult hozzá a politikai iszlamizmus ideológiai megalapozásához, amelynek vallási hátterét a szaúd-arábiai vahabita irányzat jelentette.
A politikai iszlamizmus síita irányzatát a szintén nyugati kitekintéssel rendelkező Khomeini ajatollah indította el, aki párizsi száműzetésében Voltaire és Rousseau helyett a Muzulmán Testvériség ideológiáját tanulmányozta, majd hazatérve bevezette azokat Iránban.
A kanadai szakértő szerint a politikai iszlám hosszú távú hatását tekintve emiatt még a dzsihadista terrornál is veszélyesebb, „mert az egész társadalmat totalitárius vallási uralom, politikai teokrácia alá rendeli, és betegesen vonzódik a hatalomhoz”.
Raza a politikai iszlamizmus jellemzői közé sorolta az „antimodernitás” mellett a mizantrópiát (embergyűlöletet), a mizorgíniát (kóros nőgyűlöletet), az antiszemitizmust és keresztényellenességet, a dzsihadizmust, a terrorizmust és az öngyilkos mártírságra való hajlamot. Emiatt úgy vélte, hogy ez az irányzat valójában iszlamizmussal fűszerezett totalitarianizmusnak tekinthető, amely a másokkal szembeni türelmetlenséget hirdeti, magasztalja a mártírságot, és elutasít mindenkit, aki nem osztja az ő értelmezésük szerinti iszlám elveket.
Miközben valódi pozitív társadalmi változásokat nem képesek megvalósítani, nemzetközi lobbierejük jelentős. Az Iszlám Együttműködés Szervezete (Organization of Islamic Cooperation - OIC) 57 országot képvisel, és az ENSZ után a legnagyobb befolyású nemzetközi szervezet. Az OIC az ENSZ tagállamainak több mint a negyedét képviseli egységes blokként, és tagjai a világszervezetben rendszeresen Izraelt és a Nyugatot hibáztatják a világ minden bajáért, a cunamitól kezdve a földrengésekig, miközben ők maguk iszlamofóbiát kiáltanak mindenkivel szemben, aki bírálni merészeli a gyakorlatukat.
„Arra kell felkészülnünk, hogy az arab világban a politikai iszlamizmus által keltett felfordulás rövid távon még rosszabbá válik. Azok az országok, amelyek a demokrácia ígéretét képviselték, most a sötét mélység felé haladnak. Szeptember 11-e előtt az arab diktatúrák kontroll alatt tartották az iszlamistákat. A diktatúrák bukása által keltett vákuumba azonban betört a Muzulmán Testvériség és a politikai iszlamizmus az egész arab világon belül, miközben a hagyományos, spirituális iszlám visszaszorult. Ennek következtében szabad utat kapott a nőkkel és a vallási kisebbségekkel szembeni erőszak, amint azt Egyiptomban és Szíriában tapasztalni lehet.”
Raza aggasztónak tartja, hogy a politikai iszlamizmus igyekszik behatolni a nyugati világba a multikulturalizmus leple alatt. „Demokratikus keretekben próbálja elfoglalni ezeket a társadalmakat, a Nyugat szabadságjogainak felhasználásával, miközben a nyugati világ iszlamofóbiának nevezi a figyelmeztetéseket. Pedig a nyugati fővárosok egyes negyedeiben – például Londonban – már a saría törvények érvényesülnek, Norvégia egyes részein a nemmuszlimok nincsenek biztonságban, az állami iskolákban megjelent a vallási alapú nemi elkülönítés a pénteki imák során, a pénzrendszeren belül pedig megjelent az iszlám bankrendszer. Becslések szerint több mint 1000 milliárd dollárt fektettek be az ún. „kamatmentes iszlám pénzügyi csatornákba” – sorolta Raza, aki szerint a politikai iszlamizmus már nemcsak muszlim kérdés, hanem világméretű, példátlan kihívás és veszély.
„A berlini fal leomlott, de egy új ideológiai fal emelkedik Párizsban, Londonban és másutt, és ez a veszély csak növekszik, ha csendben maradunk. Beszélnünk kell, mielőtt a félelem teljesen lebénít bennünket” – figyelmeztetett a kanadai muzulmán emberi jogi aktivista.
A fórumon felmerült, hogy a politikai vereség esetén milyen utat választhatnak a csalódott dzsihádisták. Egyes vélemények szerint elképzelhető, hogy az al-Kaida mellett a közeljövőben több nemzetközi hálózattal és tagsággal rendelkező terrorcsoport alakul, amelyek „felszívják” azokat, akik úgy látják, hogy csak a harc vezethet az iszlám győzelméhez.
Törökországban is megmozdult a társadalom az erőltetett iszlamizációval szemben – állította Soner Cagaptay újságíró, a CNN és a Hürriyet török napilap tudósítója. „A tüntetések hosszú idő óta az első civil megmozdulások voltak az országban. Látszólag a semmiből törtek elő, és erős középosztálybeli támogatással rendelkeznek” – mondta Cagaptay, aki szerint a demonstrációk nem feltétlenül jelzik Erdogan miniszterelnök népszerűségvesztését. „A szekuláris tömeg felvetett olyan kérdéseket, amelyekkel sokan tudtak azonosulni, de ez nem rendítette meg a kormányt. Az Erdogan-kormány új, erős középosztályt hozott létre, akik most jogokat követelnek. A kormány észrevette, hogy komoly ellenzéke alakult ki, de még van ideje korrigálni, mert nincs olyan erős közhangulat, mint Egyiptomban Murszi ellen” – tette hozzá a török újságíró.
A fórum palesztin résztvevője, Mohammed Dzsahani, a kelet-jeruzsálemi Al-Kudsz Egyetem professzora szerint eddig úgy tűnt, mintha a demokrácia hiánya akadályozná a társadalmi fejlődést az arab országokban. „Az iszlám országokban azonban olyan iszlamista értelmiség alakult ki, akik nem a nyugati fogalmakban és célokban gondolkodnak. Ők rövid távon a maguk javára fordították a világiak által elindított arab tavaszt, mert meg tudták szólítani a vidéki, nem képzett szavazókat azzal, hogy az iszlám veszélyben van, és csak ők tudják megmenteni. Ez emelte fel a Hamaszt korábban a választáson és Egyiptomban a Muzulmán Testvériséget” – vélte a palesztin professzor.
Salameh Nematt jordániai újságíró, az arab Al-Hayat napilap washingtoni tudósítója az egyiptomi válságról elmondta, hogy a 40-50 éves uralom után megbukott világi rezsimek helyére nem tudott új, stabil hatalom lépni. „Ugyanakkor továbbra is a mecsetek a legszervezettebbek, de csak iszlamista programmal nem lehet tartósítani a hatalmukat. Tavaly a Muzulmán Testvériség jelöltjeire szavazók közül csak 20 százalék döntött vallási meggyőződésből. Ha az emberek azt látják, hogy az új, a politikai iszlámra épülő rendszerek is korruptak, és konfliktusokat provokálnak más országokkal, akkor az új vezetők még gyorsabban elveszítik a népszerűségüket, mint a régi rezsim. „Nincsenek sikeres, modern példák a saría-rendszerekre. Ezért nem lehet hosszú távon vallásra alapítani a politikai hatalmat. Az emberek több szabadságot és demokráciát követelnek maguknak. Egyiptom, Líbia és Irak példája azt mutatja, hogy a politikai iszlám befolyása fokozatosan csökken, mert nincsenek válaszai a mai kor problémáira” – mondta a jordániai újságíró.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!