„Mivel nagy tömegű áruról van szó, ami nem ellenőrizhető maradéktalanul, tény, hogy az EU eddig teljesen a vállalkozókra hárította a felelősséget a húsiparban” – nyilatkozta a Heteknek dr. Pleva György, a NÉBIH Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatóság igazgatója. „Kétségkívül van kockázat a húsiparban, ezzel mindig is számoltak, de próbálták minimalizálni” – magyarázza a szakértő. llyen mértékű anomáliák láttán azonban megdöbbentek a csúcsvezetők is.
Az egyre több pozitív minta miatt már nemcsak német, brit és svéd cégek kényszerültek marhahúsnak hitt termékeik visszavonására, hanem a svájci Nestlé is. Sőt, az ételekbe került szamárhúsmaradványokról is felröppentek hírek, ezeket azonban hivatalosan még nem támasztották alá.
Sem a fogyasztókat, sem a hatóságokat nem nyugtatja meg a tény, hogy a lóhús valójában egészségesebb a marhánál, mivel kevés zsírt tartalmaz, ellenben rengeteg proteint, vassal és más fontos ásványi anyagokkal együtt. Ez csekély vigasz, különösen annak a ténynek az ismeretében, hogy Angliában már szúrópróbaszerű tesztek kimutatták, hogy az elmúlt években eladott hústermékek riasztóan magas mértékben tartalmazták a phenylbutazon nevű, lovakban gyakran alkalmazott gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítót, ami emberekre veszélyes is lehet.
„Az Európai Unió területén kétféle szabványvizsgálatnak vetik alá a hústermékeket – mondja dr. Pleva György. – Az első fehérje kimutatására alkalmas vizsgálat: ez arra jó, hogy előzetesen megszűrjék a vizsgált húsokat. Ez a fajazonosságra mutat rá. Ha az első vizsgálat eredménye gyanúra ad okot, akkor kerül sor a másodikra, ami már specifikus és jóval költségesebb. Ennek a neve Real Time PCR vizsgálat, és a segítségével már azt is meg lehet állapítani, hogy milyen állatok húsát milyen százalékban tartalmazza egy termék.” Magyarországon a NÉBIH-nek mindkét vizsgálatra egy-egy akkreditált laboratóriuma van, amelyekben jelenleg is zajlik a munka, azonban mindeddig nem találtak lóhúst a hazánkban forgalmazott fagyasztott termékekben. Azokban az országokban, amelyekben már fény derült a komoly érintettségre, ennél jóval intenzívebben keresik a szabálytalanságokat – és rendre találnak is. Angliában például arra panaszkodnak a termelők, hogy egyszerűen nincs is annyi labor az országban, hogy a hatóságok által megrendelt összes vizsgálatot le tudnák folytatni. A gyanúba keveredett vágóhidaknak, farmoknak pedig addig kell szüneteltetniük a munkát, amíg nem tisztázták magukat egyértelműen.
Miről ismerhetjük meg, hogy kedvenc ételünk lóhúsból vagy marhahúsból készült? Feldolgozott formában erre sajnos igen csekély az esély. „Magyarországon a húsmarha tartásának sajnos nincs nagy hagyománya, így itt általában idősebb marhák húsát vásárolhatjuk a boltokban. Ennek sötétebb a húsa, így a színe nagyjából megegyezik a lóhúséval. A lóhús nyersen puhább, ami a feldolgozás után már nem észlelhető. Érdekes, édeskés szaga és fémes íze azonban elkészítve is megmarad, de fűszerekkel ezt is el lehet nyomni” – magyarázza dr. Pleva György. Egyébként mindkét állat húsát általában negyedelve szállítják, az alakjuk is hasonló, amennyiben már kicsontozták, a vásárló részéről igényel némi szakértelmet, hogy szabad szemmel el tudja dönteni, melyik állatról van szó.
A hamisítások hátterében egyértelműen az állhat, hogy a lóhús piaci ára jelenleg alacsonyabb a marháénál. Az angolokat épp ezért az 1948-as nagy lóhúsbotrányra emlékezteti a jelenlegi, amikor a háború utáni szegénységben milliószám vágták a lovakat – többnyire kis zugvágóhídakon –, és adták el a fogyasztók, illetve a vendéglátóipar részére. A botrány szereplői akkor főként a különböző étkezdék, éttermek voltak, ahol marhaként készítették el és tálalták a lóhúst, több millió állatbarát angol számára. Talán ez a napokban felelevenített eset adta az ötletet az Iceland fagyasztott termékeket forgalmazó áruházlánc igazgatójának, Malcolm Walkernek, aki a multik védelmében azt nyilatkozta, ha a sajtó mindenáron bűnbakot keres, vizsgálódjon a szolgáltató szektorban, az iskolák, kórházak, börtönök környékén, amelyek mind-mind az alapanyagok beszerzésén spórolnak konyháikban. Walker – bár fagyasztott termékeket saját állítása szerint ő maga sem fogyaszt – úgy véli, sokkal nagyobb szabálytalanságokra és hiányosságokra bukkanhatnának a hatóságok, ha a szolgáltatókat vennék célkeresztbe a nagyvállalatok helyett. A Helyi Élelmezők Egyesülete (Local Authority Caterers Association) felháborodva és értetlenül utasította vissza az igazgató vádjait, mivel a szolgáltatókra szigorú szabályok vonatkoznak, és szintén ki vannak téve a szúrópróbaszerű ellenőrzések lehetőségének.
2013. 02. 22. (XVII/8)
