Vannak, akik máris a francia Obamát vizionálják, ők azonban nem csupán az időtényező miatt csalódhatnak. Mivel Franciaországban az elnöki posztot közvetlen választással töltik be, kérdéses, hogy a több oldalról is kikezdhető politikus ebben a versenyben is megállná-e majd a helyét. Ehhez azonban először is meg kell őriznie vezető posztját a párton belül a következő elnökválasztásig, sőt az azt követőig, hiszen François Hollande vélhetően újra indulni fog e tisztért 2017-ben. Ha Désir 2022-ig kitart, még mindig nem biztos, hogy a Szocialista Párt – saját hagyományait követve – addigra évtizedes főtitkárát nevezi meg elnökjelöltjeként.
Az ötvenkét éves Harlem Désir Párizsban született, és a Sorbonne-on végzett filozófusként. A nyolcvanas évek elején egy független, demokratikus diákszervezetben töltött be vezető pozíciót. Akkoriban egyre nagyobb teret nyert a szélsőjobboldali Nemzeti Front. Désir ekkor vált egyik főszereplőjévé az erre reagálva szerveződő, és nagy népszerűségnek örvendő ellenállásnak. 1984-ben többekkel karöltve létrehozta az S. O. S. Rassisme nevű fajgyűlölet elleni felügyelőszervezetet, melynek alapítóként egyben elnöke is lett. A szocialista táborhoz csak 1994-ben csatlakozott.
Nem csak ez utóbbi szúrhatja azonban egy majdani elnökválasztáson a szocialista szavazók szemét, Désir úrnak ugyanis a törvénnyel is több alkalommal meggyűlt a baja. Még a saját maga alapította antirasszista egyesület elnökeként betöltött egy fiktív állást is, melyért havi 8900 frankos bérezésben részesült. A bíróság jogerősen másfél év felfüggesztett börtönbüntetést, valamint 30 ezer frank pénzbírságot rótt ki rá 1988 decemberében „társadalmi javakkal történt visszaélés” miatt. Egyesületi elnökségének utolsó évében egy másik, ezúttal 80 ezer frankos tartozást is okozott az államkincstárnak, egy parkolási bírság kapcsán. Igaz, ebben az ügyben végül François Mitterrand elnök amnesztiában részesítette.
A francia sajtómunkások nemigen kedvelik Désirt előre megírt nyilatkozatai, őszinteséget nélkülöző válaszai miatt. Egy idén augusztusban tartott szocialista rendezvény alatt el is nyerte az újságírók által adományozott, nem éppen hízelgő „mézes-mázos” díjat. Erre a jelenségre magyarázat lehet egy másik S. O. S. Rassisme exelnök, Malek Boutih nyilatkozata: „Ha a szocialisták vezetője akarsz lenni, bizonyos áldozatokat be kell vállalni. Nem hiszem, hogy Désir itt tarthatna, ha minden gondolatának hangot adott volna.”
Nicole Bacharan francia–amerikai történész és politikai elemző szívesen von párhuzamot Obama és Désir pályafutása között. Az amerikai választások szakértőjeként azonban felhívja a figyelmet egy fontos különbségre: „Gondoljunk most bármit is az amerikai elnökről, azért ahhoz nem fér kétség, hogy 2004-ben, amikor a Demokrata Nemzeti Gyűlésen Obama mondhatta el a választási nyitóbeszédet, már mindenki érezte: ő lesz a mi emberünk.” (Noha ez akkor még John Kerry kampánya volt.) Bacharan szerint ez a fajta elvitathatatlanság az, ami egyelőre hiányzik Désirből, bár tehetségéhez és politikai ambícióihoz nem fér kétség.
Moderátor
2012. 10. 26. (XVI/43)
