Németh Csillag
„Obama elnök a Közel-Kelethez való hozzáállásával bebizonyította, hogy »Blablaföldön« él. Ő egyengeti az utat a Muzulmán Testvériség számára Egyiptomban. Ebben az emberben kellene megbíznunk Izrael biztonságát illetően? Netanjahunak emlékeznie kell arra, hogy az izraeliek azért szavaztak rá, mert azt gondolták, hogy nemet tud mondani Obamának. Nem azt várják tőle, hogy beadja a derekát egy olyan elnöknek, aki nyilvánvalóan semmit nem tud a Közel-Keletről” – ilyen bírálatok érik az izraeli kormányfőt támogatóitól, akiket egyre jobban nyugtalanít, hogy Benjamin Netanjahu nem lép fel határozottan az amerikai és a nemzetközi nyomással szemben.
Némely izraeli újság egyenesen arról ír, hogy az amerikai kormányzat egyre ellenségesebben nyilvánul meg a zsidó állammal szemben. Erre bizonyítékként Obama és az amerikai zsidó vezetők március elején történt találkozóját hozzák fel, amelyen Obama – amellett, hogy elmarasztalta Izraelt, amiért „akadályozza” a közel-keleti béke megvalósulását – felszólította a zsidó vezetőket, hogy úgymond „tartsanak önvizsgálatot”, hogy vajon Izrael komolyan békét akar-e teremteni.
Obama szerint Mahmúd Abbász mérsékelt békepartnernek tekinthető, de a palesztinok nem biztosak abban, hogy a Netanjahu-kormány tényleg engedményeket akar-e tenni. Az amerikai elnök egyébként hivatalba lépése óta kétszer állt ki a zsidó állam mellett: az egyik ilyen esetre tavaly decemberben került sor, amikor Hillary Clinton külügyminiszter közölte, kormányzatuk ellenzi azt a palesztin tervet, amely egyoldalúan kikiáltaná a független palesztin államot. A múlt hónapban pedig megvétóztak egy palesztin–libanoni kezdeményezést a Biztonsági Tanácsban, amely elítélte volna Izraelt a jeruzsálemi, júdeai és szamariai építkezésekért. Ezeket a döntéseket a republikánus többségű kongresszus erőteljes nyomásgyakorlása előzte meg.
A héten viszont újabb éles bírálat érte Izraelt az Egyesült Államok részéről amiatt, hogy több száz új ház építését tervezi Ciszjordániában. Az amerikai külügyminisztérium által kiadott közlemény törvénytelennek minősítette az izraeli intézkedést, amely véleményük szerint „árt a palesztin–izraeli béketárgyalások újrakezdésére tett erőfeszítéseknek”.
Netanjahu májusra ígérte új diplomáciai kezdeményezését. Ezzel kapcsolatban többen aggasztónak találják, hogy a kormányfő Ehud Barak védelmi miniszterrel tanácskozik kulcsfontosságú döntések meghozatalában, aki az izraeli vezetők közül talán a legtöbb engedményt és felajánlást tette a palesztinokkal folytatott tárgyalásokon, figyelmen kívül hagyva lényeges biztonsági szempontokat. Ehud Barak sürgette Netanjahut, hogy ne várjon májusig, mert már az elkövetkezendő hetekben szükség van politikai döntésekre, hogy megakadályozzák Izrael további nemzetközi elszigetelődését. A védelmi miniszter szerint az ország 80 százaléka egyetértene egy olyan tervvel, ami szigorú biztonsági garanciákat tartalmazna, megőrizné a jó kapcsolatot az Egyesült Államokkal, és olyan fájdalmas döntéseket is magába foglalna, amelyek eredményeképpen Izraelt el lehetne választani a palesztinoktól.
Az izraeli politikus megalapozatlannak tűnő elképzelései szerint a megállapodás aláírása véget vetne a konfliktusnak és minden követelésnek. Barak azt is állítja, ha Izrael ezt nem teszi meg magától, akkor majd a nemzetközi közösség fogja rákényszeríteni. Egy békediktátum esetében a születendő állam valójában háborúban állna majd Izraellel, mivel eddig nem történt békemegállapodás a két fél között.
A miniszterelnök az elmúlt másfél évben azon igyekezett, hogy bizonyítsa az amerikaiaknak, miszerint igenis békét akar. A korábbi álláspontjához képest számos engedményt tett: elfogadta a kétállami megoldást; felfüggesztette a zsidó építkezéseket Júdeában, Szamariában és Jeruzsálemben; drasztikusan lecsökkentette az izraeli hadsereg terrorelhárító hadműveleteit Júdeában és Szamariában, és lehetővé tette, hogy amerikaiak által kiképzett palesztin hadsereg vegye át az irányítást ezekben a térségekben. Netanjahu volt az első izraeli miniszterelnök, aki az amerikai nyomásoknak engedve 10 hónapig befagyasztotta a telepek építését, de Abbász ebben az időszakban sem volt hajlandó tárgyalni. Sokan úgy látják, hogy miközben Izraelt újabb és újabb engedményekre kényszerítik rá, addig a palesztin féltől semmit sem követelnek. Ráadásul a zsidó állam egyre rosszabb helyzetbe kerül: jó példa erre a gázai kivonulás, ami azt eredményezte, hogy a Hamasz hatalomra került, és gyakoriak lettek a rakéta- és terrorista támadások.
Közben Cipi Livni ellenzéki vezető is támadást indított Netanjahu ellen, mondván, hogy vezetői hiányosságát tükrözi az, hogy azért tervez diplomáciai beszédet tartani, hogy az amerikai kormányzat ne haragudjon meg Izraelre.
A helyzet Európában sem túl biztató: William Hague brit külügyminiszter törvényhozók előtt bejelentette, hogy Nagy-Britannia más országok példáját követve magasabb szintre emeli a Londonban lévő palesztin delegáció státuszát. Az elmúlt hónapokban Portugália, Írország, Franciaország és Spanyolország hasonló lépéseket tett. Egyes vélemények szerint az ilyen elismerések nem segítenek, mivel azt erősítik a palesztinokban, hogy ne folytassák a béketárgyalásokat, hiszen céljukat így is elérik, mivel a nemzetközi közösség olyan megoldást hoz majd a kérdésben, ami a palesztinok előnyét szolgálja.
2011. 03. 18. (XV/11)
