„Törökország többé nem szövetséges" - állítja Daniel Pipes Közel-Kelet-szakértő. A Stanford egyetem professzorának aggodalmát többen osztják. „Merre fordul Törökország: keletre vagy nyugatra?" - teszi fel a kérdést a Deutsche Welle. „Törökország elveszett a nyugati szövetség számára, és az iráni tengely teljes jogú tagjává vált" - véli még borúlátóbban a Jerusalem Postban megjelent elemzésében Caroline Glick szerkesztő.
A fordulatnak már látszottak az előjelei, bár eddig a Nyugat igyekezett elnéző lenni szövetségesének kilengéseivel szemben. Azóta, hogy Erdogan miniszterelnök iszlámista pártja 2002-ben hatalomra jutott, Törökország egyre több nyugtalanító jelet adott arról, hogy a muzulmán világ korábban stabilan a nyugati szövetséghez kötött hajója idegen vizekre sodródik.
2003-ban az új kormány megtiltotta az amerikai hadseregnek, hogy Törökország felől intézzen támadást Szaddám Huszein rezsimje ellen. 2006 februárjában Erdogan volt az első nemzetközi politikus, aki hivatalos látogatáson fogadta a palesztin választásokon győztes Hamasz terrorszervezet vezetőit. Ugyanabban az évben az ankarai kormány megengedte, hogy a libanoni-izraeli háború idején az iráni fegyverek területén keresztül jussanak el a Hezbollah-hoz. Már nem is volt meglepő, hogy a gázai rakétatámadások ellen indított izraeli büntetőakció idején Erdogánék a Hamasz mellett álltak ki, és felszólították az ENSZ-t, hogy zárja ki tagjai közül Izraelt. Februárban a davosi gazdasági csúcson okozott botrányt Erdogan, amikor sértő megjegyzést tett Simon Pereszre, majd kivonult a közös pódiumbeszélgetésről.
2009. 10. 30. (XIII/44)
