A következő negyven évben az unió országaiban népességcsökkenés várható,
igaz, országonként eltérő mértékben. Míg a fejlettebb országokban 3-4, az újabb
tagállamokban akár 16-17 százalékos fogyás is várható. Európa jelenleg 485
milliós lakossága néhány évtizeden belül 450 millióra apadhat. Magyarország
népességcsökkenése a középmezőnyben helyezkedik el, szakértők szerint az
országban 17 százalékkal kevesebb ember fog élni 2050-ben, mint ma.
A népességcsökkenés egyik tényezője a születésszám-csökkenés, ami nemcsak a
munkaerőpiacra, de az egészségügyi és nyugdíjrendszerre is negatívan hat.
Európában családmodell-váltás történt, általánossá vált a nők fizetőmunka
vállalása, az iskolai végzettség növekedése. Egyre kevesebb a házasság, miközben
a válások száma folyamatosan nő. Az instabil párkapcsolatok, a szingli életforma
és az egyre elfogadottabb egynemű párkapcsolatok erősítik a demográfiai
válságot, mivel ezek az életformák motiválják a legkevésbé a gyermekvállalást.
Bár a felmérések szerint az európaiak több gyermeket is vállalnának, ha
kiszámíthatóbb lenne a gazdasági környezet, jelenleg a termékenység minden
európai országban jóval az egyszerű reprodukcióhoz szükséges szint alatt van, és
jelentős változás nem is várható.
A népességszámot azonban olyan, nem természetes folyamatok is befolyásolják,
mint a vándorlás. Nyugat-Európába nemcsak az unión kívüli, elmaradott
országokból érkeznek bevándorlók, hanem a frissen csatlakozott közép-európai
államok munkavállalóinak is első számú célpontja.
Az Európába bevándorlók aránya jelenleg 3,7 százalék. Mivel a fiatal, munkaképes
bevándorlók már most is jót tesznek az európai nyugdíjrendszernek, felmerülhet a
kérdés: nem tenne-e jót az öregedő Európának egy jól irányított bevándorlási
politika? A nemzetközi migráció azonban csak részben képes ellensúlyozni a
természetes népességszám-csökkenést. Az eltérő vallási és kulturális identitás
okozta gondok miatt minden tíz uniós polgárból csak négy van arról meggyőződve,
hogy a bevándorlók pozitívan járulnának hozzá országuk fejlődéséhez.
A bevándorlási projektek csak akkor lehetnek sikeresek, ha a betelepülők
beilleszkednek az ország gazdasági és társadalmi vérkeringésébe. Egy európai
kezdeményezés célja, hogy jogi és társadalmi biztonságot nyújtson a
bevándorlóknak, ellensúlyozandó az idegengyűlölet negatív hatásait. Európai
politikusok szerint a bevándorlás lehet az első számú orvosság, ezért támogatják
az uniós munkavállalási engedély létrehozását. Ezt az amerikai zöldkártyára
emlékeztető kékkártya elnyerésével tennék lehetővé, így a magasan képzett
munkaerő szabadabban mozoghatna Európában.
Ha a jelenlegi trend folytatódik, 2030-ig növekedne az unió aktív népessége. A
munkaképes korúak arányának hosszú távú fenntartásához azonban 2050-ig minimum
56 millió bevándorlónak kellene érkeznie.
Számolni kell ugyanakkor a kivándorlással is, ami elsősorban a szakképzett
fiatalokat érinti, nagyban gyengítve ezzel Európa versenyképességét.
Míg a 20. század elején Európa a világ népességének 25 százalékát adta, ez
2000-re 12 százalékra csökkent. 2050-re a világ népességének mindössze 7
százaléka él majd Európában. A munkaerőpiacba lépő fiatalok száma és aránya is
csökken, növekszik viszont az eltartott népesség aránya. A nyugdíjellátás és az
egészségügyi kiadások növekedése az európai országokat stagnálásba, akár
recesszióba is sodorhatják. Ez negatív kihatással lenne a gyermekvállalási
hajlandóságra.
A népesség száma a kékkártya megvalósulásával az európai országokban nem
csökkenne a születéskor várható élettartam-növekedés és a bevándorlási többlet
miatt. Az elöregedés viszont ettől függetlenül egész Európában egyre nagyobb
gondot okoz.
Az unió számára a következő évek nagy kérdése: vállalja-e a nagyarányú
bevándorlással kapcsolatos társadalmi, biztonságpolitikai kockázatokat, cserébe
a demográfiai válság elodázásáért, vagy elfogadja versenyképességének
csökkenését a világ növekvő létszámú térségeivel szemben.
2008. 02. 22. (XII/8)
